Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Köteles György: Katolikus istentisztelet és hitélet a Pest megyei Monoron a 18–19. században
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. révén társulatok alakulásáról a 19. század hatvanas éveitől. Az istentiszteleti adatok ugyanakkor a közösség más (szélesebb) vonatkozásairól is számot adnak: a nemzetiségek együttélése, a magyar asszimiláció, illetve a felekezeti ellentétek oldódásának folyamatáról. A liturgia rendjéről, a szertartások menetéről a Historia szórványos adatai (bérmálásról, kereszt- és szobormegáldásról, adományokról) és a vizitációs jegyzőkönyvek átfogó leírásai szólnak. A monori istentiszteleti gyakorlat az egyetemes szertartásrend helyi megvalósulását és hitéletet gazdagító erejét mutatja. 1842-ből ismertetett dokumentumunk helyenként már-már szertartáskönyv-szerűen részletező: ennek köszönhetően néhány figyelemre méltó liturgiatörténeti, néprajzi és zenetörténeti adalékkal szolgál. A liturgikus vonatkozást kiemelve, az ünnepek sorozatában és az ünneplés mikéntjében is érvényesülnek helyi preferenciák - ezt a soroksári kerület más vizitációs jegyzőkönyveinek ismeretében bátran állíthatjuk. Korszakjellemző például a szentséges mise és litánia, a gyakori, harangozással és ágyúszóval kísért látványos körmenet, ám sajátos, ahogyan a „városi” pompa a magyar kistelepüléseken, egyik vagy másik vidéken megvalósul. Természetesen az ünnepek egyike-másika (János evangélista, búcsúnapok) is helyi sajátosság. Az ünneplés módja több elemében meglepő liturgikus gazdagságra utal: ilyen a vesperás az év három napján, vagy alkalmilag a kórus - a dokumentumokból kikövetkeztethető - szereplése. A különböző tárgyi és írásos adatok „összeolvasásával” a kultusz további jellegzetességei, hangsúlyai rajzolódódnak ki: Jézus Szíve tiszteletének kezdetei a 19. század vége felé, a szenttisztelet helyi (Rókus és Sebestyén, Nepomuki Szent János) vagy személyes preferenciái (Szent Ágoston, József és Erzsébet), a máriabesnyői búcsújárás szokása 1830-ból. A kultusz alakulása mögött sokszor társadalmi tényezők, azok változásai állnak. Jóllehet nem lehet közvetlen és kizárólagos összefüggést tételezni társadalmi tényezők és helyi kultusz között, de kölcsönhatásuk nem is tagadható. Néhány vonatkozásban (a polgárosulás folyamata, a közegészségügy fejlődése) a kölcsönhatás ténye adatainkból kiolvasható. Alapítványok és adományok hátterében ott áll a nép anyagi gyarapodása és polgári öntudata. Az egyesületté szerveződés a polgári lét jellemző társadalom-szervezési formája. Másfelől, „Rókus kultuszát nyilvánvalóan az orvosi ellátás elterjedése sorvasztotta el.”198 Az 1831. évi kolerajárvány viszont fellenditette és, mint a mellékoltár dedikációjából gyaníthatjuk,199 évtizedekre befolyásolta a vallási buzgóságot: az esendő és állhatatlan ember a bajban közelebb kerül Istenhez.200 198 Bálint 1977, 2. kötet, 194. 199 Vö. 68. jegyzetünkkel. 200 Köszönettel tartozom a Váci Püspöki Levéltár, a Váci Egyházmegyei Könyvtár, a Monori Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény munkatársainak, a Monori Helytörténeti Kör 168
