Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Fogl Krisztián Sándor: Társadalmi konfliktushelyzetek a veszprémi egyházmegyében 1847 és 1849 között (A plébános és a káplán viszonya, esettanulmányok)
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. FOGL KRISZTIÁN SÁNDOR Társadalmi konfliktushelyzetek a veszprémi egyházmegyében 1847 és 1849 között (A plébános és a káplán viszonya, esettanulmányok] Bevezetés Az 1848 tavaszán kibontakozó társadalmi és politikai mozgalmak Európa- szerte széles körben elterjedtek. Az alapvető szabadságjogokat hirdető eszmék minden országban így vagy úgy éreztették hatásukat, amelyek meghatározták az állam és az egyház viszonyát.1 A Habsburg Monarchia területén az államhatalom folyamatosan beavatkozott az egyház belügyeibe összhangban saját birodalmi törekvésével.2 Az utolsó rendi országgyűlésen (1847—1848) az egyház ügyében hozott törvények új helyzet elé állították az egyházmegyék föpásztorait és reformokra sarkallták őket. Az uralkodó főkegyúri jogát3 az 1848-as törvények III. cikkelye értelmében, a felelős magyar minisztériumon keresztül gyakorolta, ami ellen a püspökök és az alsótábla egyházi képviselői tiltakoztak. Továbbá a papi tized eltörlése az alsópapságra nézve megélhetési nehézségeket idézett elő. A felekezeti egyenlőség és viszonosság törvénybe iktatásával (20. te) megszűnt a római katolikus vallás államvallás jellege, ezért a püspökök szükségesnek tartották, hogy nemzeti zsinatot tartsanak. Az egyházmegyék helyi zsinatokon dolgozták 1 Laboa 2003,133. 2 Ibid. 138. 3 Főkegyúri jog (Ius superma epatronatus): A Szentszéktől, a mindenkori magyar uralkodónak adományozott különleges és személyes joga, melynél fogva az egyházi kinevezéseknél és az egyházak úgynevezett világi vonatkozású ügyeiben nem csak az államfőket megillető föfel- ügyeleti joggal (Ius superma einspectionis), hanem egyházhatalmi jogkörrel is rendelkezik, vö. Szántó 1985, 314.; lásd a főkegyúri jogról bővebben: Fraknói 1895. 113
