Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

S. Lackovits Emőke néprajzkutató Veszprém: Vallásos ábrázolások és feliratok a Közép-dunántúli paraszti kultúrában

németeknél Szent Flórián, Szent Borbála, de kis Szent Teréz, Szent Katalin, stb.), valamint az őrangyalok valamely megjelenítése is látható. Szoborként általános a lourdesi Mária, több helyen pedig a fatimai Szűzanya is. A nagyszámú és különféle ábrázolás nemcsak a szobák falán fért meg jól egymás mellett, hanem az egyén és a családok hitéletében, vallásos világában, áhítatában is. Valamennyinek megvolt a funkciója azontúl, hogy a hitélet elmélyítését, a vallásos tanítást szolgálták, ,istenes életre késztettek" (Bálint Sándor). Segítették az imádságot, látványuk hozzájárult a láthatatlan elképzeléséhez a fohászkodó számára. De felidézték az ábrázolt, s általában a szentek példamutató és követésre ösztönző életét, tehát erkölcsi tanítással is szolgáltak. Tisztelettel fordultak a közösségek tagjai a képeken láthatók felé, hozzájuk fohászkodtak, közbenjárásukat kérték anélkül, hogy imádták volna őket. Ezt ma is hangsúlyozzák, s bizonyos fokig ez ma is jellemzi a vallásos életet. Ezeknek a vallásos ábrázolásoknak a látványa, ahogy mondják,, jobban előhozza a vallásos érzést." A legváltozatosabb és legnagyobb számú szentkép a német családoknál található. Leggyakoribb és legáltalánosabb a római katolikus közösségekben Szűz Mária képe vagy szobra előtti imádkozás volt. Májusban több magyarpolányi és szentgáli család házi oltárt készített : egy széket, vagy kicsi asztalt fehér terítővel letakartak, erre Szűz Mária képét vagy szobrát helyezték el (többnyire a lourdesi Máriát), a feszületet, virágot és két gyertyát. De Mária szobra és/vagy képe előtt virág elhelyezése másutt is gyakori volt. Vallásos német családokban szombatonként a virág mellé égő gyertyát vagy mécsest is tettek „Máriának", ez volt a Samstagbild. Ilyenkor az egész család ide térdelt és a családfő vezetésével közösen imádkoztak, mert szombat, „a Szűzanya napja". Hasonlóan tisztelték meg Máriát szombaton a külsővati magyar családok is. A Rózsafüzér Társulat asszonytagjai a mai napig rendszeresen összegyűlnek (pl. Magyarpolány, Raposka), s ilyenkor az asztalra helyezik Szűz Mária szobrát, úgy imádkoznak. Új Mária-ájtatosságok is meghonosodtak, ilyen pl. a Rosa Mystika, amelyet a fatimai Szűz szobrához hasonló, három rózsával ékesített Mária szobor kitételével végeznek. A feszület és Jézus különböző ábrázolásai ugyancsak imára késztetők, közös- és magánájtatosság előttük is történik. Különösen pénteki napokon (főleg elsőpénteken!), valamint a húsvét előtti nagyböjtben, fokozottabban pedig nagyhéten és nagypénteken. Német közösségek különösen vallásos nőtagjai között ma is általánosnak mondható a nemzedékek során át megőrzött 18. század végi és 19. század eleji ponyvanyomtatványok olvasása, valamint a kéziratos imakönyvekből való imádkozás.

1 ° Egyik magyarpolányi adatszolgáltatóm a mai napig, reggel belépve a szobába, ahol a „szent sarokban" a legtöbb szentkép, köztük több Krisztus 48