Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

S. Lackovits Emőke néprajzkutató Veszprém: Vallásos ábrázolások és feliratok a Közép-dunántúli paraszti kultúrában

ábrázolás is látható, a következőket mondja: „Dicsértessék a Jézus Krisz­tus! Jézus, Mária szívibe ajánlom lelkemet" (magyar fordításban). Az Úr ünnepein és Mária ünnepeken sokan a családi és/vagy magánájta­tosság végeztével megcsókolták az őket ábrázoló képeket is. Különösen nagy hatással volt sokakra Jézus szenvedése, Mária anyai fáj­dalma. Erős érzelmi kötődés figyelhető meg egyeseknél a keresztre feszített Krisztushoz. Egy küzdelmes életű vöröstói adatszolgáltatóm vallotta: kis­gyerekkoromtól olyan kedves kép volt ahol a Jézuska a kínzatási jelvények­kel alszik. Itt álmodta meg a kis Jézus, hogy mi lesz vele, mi lesz a szenve­dése. Ezt otthonról hoztam, ez annyira tetszett. Ez egy olyan kedves kép nekem . . . Gyerekkoromtól fogva, ha a kirakatokban láttam olyan keresz­teket, úgy meghatott. Az egész életem a kereszttel megy végig. Sokszor gon­doltam, hogy a jó Isten csak így szeret, kereszttel. Mindig úgy szerettem a keresztet, de nem volt rá pénzem . . . Amikor kiköltöztek (anyósáék, akik­kel sokáig együtt laktak), csak arra gondoltam,.hogy akármit is kivigyenek, csak a kis fekete kereszt maradjon meg. És azt ott is hagyták. Hát látják, csak a feszület kell nekem. Ezért is adott rám a jó Isten keresztet. De csak így szeret, szenvedve, kereszttel. Mondtam, ha bemegyek Veszprémbe, ak­kor veszek egy keresztet, akármennyibe kerül is .. ." 11 Legkedvesebb képnek általában a Jézus Szíve és Mária Szíve színes nyo­matot tartják. Sok helyen ezt adták, így párban, bérmálásra is a kereszt­vagy bérmaszülők. Ez a kép valóságos vagyontárgy volt, ma is elmondják, hogy árából mi mindent vásárolhattak volna. Kívülük őrizték még Szent József képét, akihez a családi békességért és a jó halál kegyelméért imádkoztak. (Aki oly szépen vigyázott a Názáreti Házra). Mindenhol megtalálható Szent Antal (Páduai) szobra, akihez nagy bajban, veszedelemben, reménytelen esetekben fordultak, s fordulnak ma is, de hozzá fohászkodnak elveszett tárgy után kutatva. Vegyes vallású falvakban, így pl. Szentgálon, még a reformátusok is hozzá fordulnak, köz­benjárását kérik. Ő jelenti a népet, a jámborságot, de értelmes vallásossá­got is. Nagy becsben tartották a Szent Család képét és a Szentháromságét. Na­ponta imádkoztak az anya védőszentjének képe előtt, közbenjárását kérve a család érdekében. Német közösségekben mindezeken túl, különös tiszteletnek örvendett Szent Borbála, akihez névünnepén a jó halálért, a csendes elmúlásért kö­nyörögtek. Rajta kívül egy-egy Miatyánk, Üdvözlégy („Üdvözlet") elmon­dásával fohászkodtak a betegségek eltávoztatásáért Szent Rókushoz és Szent Sebestyénhez, akiknek képe 30—50 évvel ezelőtt több helyen is megtalál­ható volt még. Szent Flóriánhoz tüz ellen és a tisztítótűzben szenvedő lel­kekért könyörögtek, Szent Vendelhez pedig az állatok egészségéért. Sokan állítják, hogy idős emberek ma is naponta imádkozzák mindezeket ,,ők imádkoznak helyettünk, könyörögnek az egész családért." 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom