Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Nagy Ödön református lelkész Hadad: Az egyház szerepe halottas szokásaink alakításában

vásárhelyi közismert koporsós cég a koporsó mellé néhány pakli ún. magyar kártyát is adott a virrasztás céljára. 5. Ide sorolható az ún. fehér temetés is, amikor a leányt menyasszonyi díszben, a legényt pedig vőlegényi ruhában temették még néhány évvel ezelőtt is. Ezt nyilván abból a tudatalatti meggondolásból tették, hogy a fiatal halott a túlvilágon folytatja az itt félben maradt életét. 6. Világosan felismerhető az ősrégi pogány eredet a közismert, már a rómaiak által megfogalmazott szentenciából: ,,A halottakról vagy jót, vagy semmit." Ennek magyarázata az, hogy hittek a hazajáró lélekben, és nem akarták megbántani, mert féltek tőle. 7. A búcsúztató ellen legalább 60 éve, a mostani szertartáskönyv (Agenda) bevezetése óta sokat hadakozott az egyház, mert ez a szokás határozottan ellenkezik a hitvallással. Ugyanis a búcsúztatóban a halott szájába adják a búcsú szavait, mintha élne. A halott egyes szám első személyben, név szerint búcsúzik ideát maradó hozzátartozóitól, rokonaitól, komáitól, szomszédaitól, ill. a végtisztességtevő keresztyén gyülekezettől. Ez pedig képtelenség, mert csak az élő ember búcsúzhatik, mondja az egyház. Ámde a gyülekezet annyira ragaszkodik a búcsúztatáshoz, hogy csak annyit tudott elérni, hogy nem a halott búcsúzik, hanem a lelkész búcsúztatja az elhunytat a hátramaradottaktól, éspedig a liturgia végén. Azonban sok helyt még ma is él a búoeúztatás régi formája. A mezőségi gyülekezetekben pedig fontosabb is, mint amit a pap mond az örök életről és a feltámadásról. Kezemben van egy Mezőméhesről való búcsúztató szövege. Ez az írás 140 nevet tartalmaz, megjelölve minden névnél az illetőnek a halottal való kapcsolatát. Aki a nevét hallja, hangosan felzokog, mert úgy illik. Ez a szótúltengés nyilvánvalóan görög-keleti hatásra honosodott meg a mezőségi gyülekezetekben, és annyira ragaszkodnak hozzá, hogy amikor az egyház által előírt módon sommásan és nem név szerint búcsúztattam a hozzátartozókat (feleséget, gyermeket és ezek családját), mindenki felháborodott, s a hozzátartozók úton-útfélen hangoztatták, hogy ,,ez az öreg pap úgy temette el anyámat, mint a kutyát". Arra meg különösen vigyázzon a lelkész, hogy az élők közül ki ne hagyjon valakit, mert erre nincs bocsánat. Ez is saját tapasztalatom még Havadról. 8. Teljesen pogány képzet él abban a sok helyt még ma is élő szokásban, hogy a halott mellé különböző tárgyakat tesznek a koporsóba útravalóul. Férfinál ilyen a cigaretta és a gyufa - ha dohányzott —, egy palack bor vagy pálinka, ha szerette az italt, pálcát az öreg halott mellé, de ebből a meggondolásból tesznek a halott kezébe vagy zsebébe pénzt is (hogy Szent Péter beengedje a mennyországba stb.), sőt újabban a halott csuklójára csatolják a karóráját is. És általános az a szokás is, hogy a halott jobb keze mellé zsebkendőt tesznek. 182