Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Gazda Klára néprajzkutató Sepsiszentgyörgy: Vallásos élet, vallásos nevelkedés Esztelnéken

pontja és a fiatalokat érdeklő társasági célzata miatt, hanem az elénekelt szent énekek (íme, egykor szent István, Ó, áldással földreszállott egek királya, Serkenj, lelkem, mély álmodból) bonyolult dallama és hosszú, nehezen memorizálható szövege miatt is. Kéziratos énekeskönyvek rögzítik ezeket, hogy évről évre kézbevegyék, felelevenítsék őket, az ugyanakkor sorra kerülő profán, gyakran trágár csúfolódó versekkel együtt, hogy majdan, a lányok előtt megmérkőzzenek a legén y csap átok az egymásnak való felelgetésben, találékonyságban. Az a győztes, aki tovább bírja verssel, énekkel. A nagypénteki Passió szintén intellektuális erőpróba, ezért évről évre ugyanazok a felnőttek adják elő, s a gazdátlanul maradt szerepeket a barátok ismét csak felnőtteknek osztják ki. A húsvéti határkerülés megintcsak a nagylegények, és felnőtt férfiak kiváltsága, ugyanis lovagolni tudást és abban való vetélkedést feltételez. A harminc—negyven lovast húsvét vasárnapján, a kicsi mise után, az alsó templom plébánosa rövid beszéddel indította útnak. A csapat, élén a csengettyűvivő vei, zászlótartókkal és az előimádkozówal, hármas sorban léptetett végig a falun, a Föltámadt Krisztus e napon kezdetű éneket énekelve. A rítus rendes lefolyásáért a vezető felelt: ő bátorított, irányított, fegyelmezett. A barátok templománál a házfőnök rövid ima és beszéd keretében megáldotta a lovasokat, akik aztán az őszhatár felé kanyarodva, az út szélessége szerint kettős, vagy egyes sorban, húsvéti énekeket énekelve, illetve a Mindenszentek litániája egy-egy részletét imádkozva haladtak tovább. A határszéli kereszteknél megállva, az előimádkozó a húsvéti határkerülő ima egy-egy passzusát fennhangon felolvasta, az áldott termésért, bőséges aratásért, az egyházi és világi elöljárókért, a falu lakosságának békés életéért, a betegekért, haldoklókért és végül a boldog feltámadásért könyörögvén. A közönség ráfelelt: „Kérünk, Téged, hallgass meg minket!" A határkerülő ima kéziratos füzetekben terjedt, s talán ez a tény magyarázza, hogy igen régies változata maradt fenn, amelyben sáskajárásról, római császárról, törököknél való raboskodásról esik szó. A rítus utolsó mozzanata a fiatalok lóversenye, mely az előcsapat által a templomig visszahozott csengettyűért folyt. A győztes, az új csengettyüvivő, a csapatához visszatérve, annak élén vonult énekelve a kiindulási pont felé, ahol a rendezvény rövid imádkozással zárult. 45 éves szünet után, 1990-ben ismét tartottak határkerülést. A csíksomlyói búcsúra, a csaknem egyhetes, hegyen-völgyön átvezető gyalogtúra (már csütörtökön reggel indultak, hogy pünkösd vasárnapján ott nézhessék a napfelkeltét) és viszontagságos megszállás (jórészt csűrökben aludtak) fáradalmai miatt szintén jórészt csak felnőttek jártak. A legények megtisztelő feladatul kapták a négy kisebb kereszt, a leányok a fehér zászlók vitelét, a három nagy rudaskeresztet a meglett férfiak tartották. A csomagokat szekérre tették. Előfordult, hogy a búcsúsbírót is a legények közül választották, más esetben ez idős ember volt, feladata az erkölcsökre való felvigyázás, a csintalankodók büntetésének kiszabása, azok megpalakazása 172