Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Gazda Klára néprajzkutató Sepsiszentgyörgy: Vallásos élet, vallásos nevelkedés Esztelnéken

(lapocka alakú büntetőeszközzel való megfenekelése). A közösen megtett erdei út, a megújuló természet varázsa, a közösen végzett imák (Mindenszentek litániája) együtt énekelt énekek (Dicsértessék a Jézus, Mária neve, Boldogasszony anyánk, régi nagy patrónus, Máriához, drága Szüzanyánkhoz) egyszerre váltották ki a résztvevőkből a természetben való feloldódás, vallásos kegyesség és az együvé tartozás élményét, mely a Kissomlyó hegyi körmeneten és a Napbaöltözött Asszony, — a csodatévő Mária — kegy szobrának megtekintésekor, megérintésekor tetéződött. A búcsú a más falvak lakóival való ismerkedés, barátkozás alkalma is volt: Csekefalván borvízzel, Csíkszentléleken és Somlyón szállással kínálták az esztelneki keresztalját. A hazatérőket az otthonmaradottak a Perkőnél várták, e találkozás révén szimbolikusan ők is részesültek a búcsúkegyelemből és tényszerűen a búcsúfiából (mézespogácsa, kakas, szentkép). A felnőtt társadalomnak a lelkiség, a vallásos öntudat elmélyítésére, az egyház jóváhagyásával létrehozott intézményei voltak a vallásos társulatok: a. Harmadik rend, az Oltáregylet és a. Rózsafüzér Társulatok. A Harmadik rend régi keletű szervezet. Dr. P. Boros Fortunáttói az alábbiakat tudjuk meg róla: Csíksomlyóról már 1591-ből van rá adat: itt a kordás lányok . . . mint terciánus nők szerepelnek a kolostor mellett. „Nem rendes kolostorban, hanem önmaguk által épített vagy építtetett magános házban ketten vagy hárman laktak együtt." „A csíksomlyóiak s valószínű az esztelnekiek is az emberektől félrevonulva, vagyonközösségben éltek. Szövéssel, fonással, varrással, mezei munkával foglalkoztak, s a katonaleánykákat írni és olvasni tanították. A nép derékkötőjükről nevezte el őket kordás leányoknak, gondoskodásuk alá vették a csíksomlyói templom tisztítását, és oltárának elrendezését, szerepük volt a körmenetek rendezésében is ... Az esztelneki terciáriákról még ennyit sem tudunk. Az esztelneki apácákra a végítéletet Szepessy Ignác erdélyi püspök 1822-ben mondotta ki . . . 1843-ra majdnem mind kihaltak." ... „A franciskánus apácarend feltámasztója Haynald Lajos" 1864-ben.

31 Századunkban az esztelneki harmadik rend tagjai (az 1950-es években húsz-harminc személy) saját házukban laktak, s falusfeleiktől abban különböztek, hogy maguknak külön, a rendben használt utónevet választottak, a ruha alatt kordát és skapulárét viseltek és bizonyos vallási kötelezettséget vállalván (a ferencrendi barátok vasárnapi oktatásain való részvétel, szentbeszédek hallgatása, közös imák, napi zsolozsma), mélyebb lelki életet éltek. Az Oltáregylet tagjai — az 1950-es években kb. harmincan, minden hónap első vasárnapján nagy szentségimádást tartottak. Egyébként ők gondoskodtak az oltárok rendbentartásáról. A jámbor társulatok közül ma Esztelneken csak a Rózsafüzér Társulat működik. Ennek csoportjai lakhely szerint szerveződnek: alig van ház, amelyből valaki ne venne részt valamelyikben. Rendszerint az öregebb aszszonyok a tagjai. A szentferencrendi zárda körzetében (Felszeg, Kurtapa173