Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

P. Daczó Á. Lukács OFM Fogaras: Népünk hitviláága, vallásos élete

72 éves volt. Miklós bácsinak nevezték a faluban vagy egyszerűen csak úgy, hogy a Sánta. Sánta volt szegény öreg, mert a jobb lába bokából csak csonk volt. Csecsszopó korában, az esztenán, az édesanyja egyszer odatatte a nyílt tűzhely mellé, hogy ne fázzék, s azzal kiment. A gyermek addig mozgolódott, amíg kiborult a bölcsőből. Lábával igen közel került a tűzhöz. Mire az anyja a nagy sírásra visszajött, a gyermek kicsi lábfeje elégett. Ilyen csonkán nőtt aztán fel. Ezért iskolába sem járt, és analfabétának maradt egész életén keresztül. Annyi tanulással maradt, amennyit szüleitől és az emberek beszélgetéséből hallott. Viszont azt jól megjegyezte magának. Megtanulta a házi munkát, a havasi gazdálkodást, annak minden csínját-bínját, a beteg állatok házi gyógyításáig, úgy, amint azt a falu népe, az apáról—fiúra való hagyományában, már évszázadok óta gyakorolta. Közben megtanulta, mint ott minden hegyi ember is, a famunkát. Kosteleket a Madéfalvi Veszedelem idején, a Csíkból menekült székelyek alapították, akkor, amikor a Gyimesek'patakjai is benépesültek. A Csiki havasok Moldva felőli lejtőjén, annak legmagasabb csúcsa, a Szellő (1496 m) lábánál, majdnem ezer méter tengerszinti magasságban fekszik. Valószínű, hogy az első világháborúig, a világ legelzártabb magyar települése volt. Lakóinak száma az 1970-es években 1000 körül mozgott. A hegyi szórványos szállásokat leszámítva, mindenfelől 18—25 km-re fekszik a környező falvaktól. A falu szélén volt a régi országhatár, úgy, hogy keletre teljesen lezárt volt a közlekedés. Másfele is csak a magas hegyhátakat megmászva juthattak Kostelek lakói emberek közé. Ebben a világtól való nagy elzártságban élte lé életét a jó Miklós bácsi. Falujából legtávolabb Comänesti-en járt, 35 km-re Moldva felé, Erdély felé pedig Delnéig, Kostelektől 26 km-re, a háborús menekülés alkalmával. Eleven hagyomány volt az öreg Miklós bácsi. Tudománya az volt, amit azelőtt jó 200 esztendővel, a Siculicidiumból menekült ősei hoztak magukkal a havasok védelmébe. Mindig a hagyományos csángó ruhában járt. A sors szomorú játéka folytán, mint általában az egész falu népe, ő is kezdetben görög katolikus vallású volt. Csak 1942-től lett római katolikussá. A maga egyszerűségében mélyen hívő ember, akinek a pap szava szentírás volt, a pap személye pedig táltos és sámán. Ezt így kell tudjuk! A Keleti Kárpátok zárt településeinek lakói, és a moldvai csángók szemében is, a papjuk, az most is táltos és sámán. Szórulszóra Isten földön járó képe, Isten kiválasztottja, az Ő hatalmával rendelkező megbízott, akinek éppen ezért à szava szent, a személye sérthetetlen, és aki előtt csak félő tisztelettel állhat meg az ember. Ezért Miklós bácsi részére is nagy megtiszteltetés volt, ahányszor csak megnyitottam ajtaját. Évente csak néhányszor gyónt és áldozott, de csak hétköznapon. Ünnepnap szegyeit csonkasága miatt a hívek sorába állani. Az ilyen alkalmak16