Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Gazda Klára néprajzkutató Sepsiszentgyörgy: Vallásos élet, vallásos nevelkedés Esztelnéken

2. A papság és a hívek kapcsolata. A pásztor — nyáj, a barátok — lelkészek és hívek kapcsolata Esztelneken az átlagosnál erősebb. Az egyházi ügyek intézésére itt is választanak megyebírót és egyháztanácsi tagokat, a barátok gazdasági- és pénzügyeit itt is a világi sindicus intézi, elszámolván természetesen a rendházfőnöknek, s a rendháznak, főként az utóbbi időkben, más világi alkalmazottai is vannak. A két fél között igen erős kölcsönös gazdasági — segélynyújtási együttműködés alakult ki, melynek eleven láncszemei éppen az említett hivatalokat betöltő személyek — gyakran közülük kerülnek ki a legbuzgóbb hívek is — valamint a különféle jámbor társulatok: Harmadikrend, Oltáregylet, Rózsafüzér Társulat (ma már csak ez utóbbi működik) tagjai. A hívek önkéntes adományokkal, közmunkákkal (meszelés, templomjavítás és berendezés, az oltár rendbentartása), jámbor, kegyes cselekedetekkel (a barátok sírjának gondozása, az útszéli keresztek és oltárok rendszeres díszítése) támogatják az egyházat, a barátok pedig főként a szegényeket kérik fel apróbb szolgálatokra, mert ennek fejében ingyenes ellátást tudnak biztosítani. A legáldozatosabb híveket a barátok tiszteletbeli tagtársukká, confratené avatják, s ezt emléklap kiállításával nyomatékosítják. A szerzetesek a falu szellemi vezérei voltak. Prédikációik, hittan oktatásuk a hitéletet, erkölcsi magatartást érintő kérdések mellett az etnikai identitástudatot ápoló és általános műveltséget gyarapító kulturális és történelmi vonatkozásokra is kiterjedtek. A szerzetesektől a falu népe kertészkedési, gyümölcsfaoltási ismereteket is tanult, olykor az ilyen jellegű átadás—átvétel fordított irányú volt. Ugyanakkor a papság egészségügyi tanácsokkal is ellátta a falu népét: megismertette a gyógynövények hasznával, sőt, szükség esetén injekciózott is, tehát a betegeket egyszerre részesítette lelki és testi gondozásban. S ha néha konfliktusra is került sor a lelkész és hívek közt, az nem volt tartós, s a pap esetleges emberi gyarlóságából sem csináltak nagy ügyet, hiszen „a tokaji aszú, ha aranycsapon folyik, ha facsapon, ugyanaz marad. A pap Isten földi helytartója, szolgája." 3. A vallásosság elsajátításának folyamata. A vallásos nevelés. A vallásos nevelés közegei, mint tudjuk, a család, az egyház és a közösség. A család és a közösség jórészt spontánul nevel: nemzedékek során öröklődő, a hit intenzitásának fokától függetlenül is gyakorolt, vallásos tartalmú hétköznapi és ünnepi szokásokat közvetít az új nemzedéknek, mely passzív szemlélés, majd aktív átvétel, gyakorlás útján válik e kultúra birtokosává. Az egyház egyetlen nyilvános ténykedése sem nélkülözi a nevelő jelleget, mégis, az ifjú nemzedék vallásos felkészítésére létrehozott fóruma a hittan óra. A tanügyi reformig (1949) a hittanórára az iskolai oktatás keretében került sor: a század elején évfolyamonkénti heti 2—2 órát írt elő a tanterv.

13 A 162