Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Makay Endre református lelkész Kolozsvár: A dévai székely telepesek vallásos életéről

vette' a keresztény hitet a másikra, amelyet a maga teljességében ma nem ismerünk, de foszlányaiban ma is él népünk lelkében. Népünk nem tudja, hogy hiedelmei nem mindenben egyeznek meg a keresztény tanítással, de lelkületük tisztaságot, hitet-hordozó, Istenhez ragaszkodó. Ez olyan sajátos lelkiség mint a népművészetnek lelkisége. Nem ismeri a poétikát, nem tanulja a díszítő elemeket a mozdulatok feszes ritmusa is csak úgy ragad rá mint a bojtorján. Magába fogad minden szépséget és addig hordozza magában, míg egy-egy nagy érzés, szerelem, szabadság, haza, fájdalom, stb. ki nem kényszeríti, rá nem segíti egy általánosabb, emberi(bb) valóságlátás művészi megformálására. A népi vallásosság is a népi tudás, lelkiség egyik megnyilatkozási formája, anélkül, hogy tartalmában, gyökerében elszakadna attól a talajtól, mely létrehozta. Kifejezésében egy nép készsége, tulajdona, de tartalmában egyetemes, emberi. Túlutalás az élet konkrét valóságain! Tamási Áron mondatja egyik színpadi szereplőjével: Ballá Péterrel: „Maga azt hiszi, hogy csak emberek vannak a földön s csak az ő irányukba tartozunk becsülettel?! Sok minden van még az emberen kívül, Sári néni! Mert van Isten, vannak állatok, van föld, vannak fák s felettünk csillagok! Hát azok iránt nem tartozunk becsülettel? Igen, van, létezik egy gazdag áramlású, színes, összetett világ." A dévai telepes székelyek néphagyománya megőrzött kincs. Megjárták Moldvát, Bukovinát és hazatelepültek a megváltozott hazába. Ennek megfelelően van egy olyan hagyományréteg, mely felöleli a bukovinai hagyomány-gyakorlás bizonyos vonatkozásait, melyeket Szabó Imre, Kolumbán Samu, Makay Jenő, Kis-Várdai Gyula, László Elek tollából az Ethnográfia közölt, valamint Wo Ily István és Sebestyén Ádám könyve, és van ma is élő új formákat kereső, találó hagyomány mely a mi éveinkben éli át korunk társadalmi, gazdasági és egyéb átalakulásának hullámcsapásait. „Amióta mi átaljöttünk a Kárpátokon, állandó mozgásban élünk. Moldvában, de még Bukovinában sem kötött meg talpunk alatt a talaj. Mintha egy nagy áradás vizében éltük volna az életünket, mi mindég sodrásban éltünk. Sokmindent elragadott a nagy víz, de a kövek megmaradnak. " —vallja magukról László J. Az urbanizálódás folyamata különösképpen a két világháború éveiben hatott a telepes székelyekre. Okos és türelmes magatartás tanúsításával szoros kapcsolat épült ki a városi közigazgatás és a telep lakói között. A telepnek közigazgatási szervezete a Gazdatanács volt, amelynek bírója tagja volt a városi tanácsnak s így a kapcsolat kialakult, szépen működött. 1888-ban megszerveződött és kaput nyitott az egytanerős elemi iskola. 1900-ban új iskolaépület és kultúrház épült, az EMKE népkönyvtárat és óvodát alapított. 103