Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Makay Endre református lelkész Kolozsvár: A dévai székely telepesek vallásos életéről

Iparra általában a többgyermekes szülők adták gyermekeiket a dévai ipa­rosokhoz. A kedvelt és jólmenő iparágak a cipész, szabó, ács, kőműves, lakatos voltak. Azokban a családokban, anol több leánygyermek volt, a felserdült leány­kák 12. évük betöltése után szívesen szegődtek el pesztrának, idősebb kor­ban szolgának is. Szegődségükben a család kikötötte, hogy a lány, inas nya­ranként a mezei munkára hazamehet, minden vasárnap és ünnepnapon — a zsidó gazdától is — templomba mehet, fenntarthatja a szülőkkel a szoros kapcsolatot. A munkába állók kezdték meg a városiasodást, ők kezdtek el városi ru­hába járni, kitekinteni a zárt rendszerű életből. Fizetésükkel függetleneb­bek, tehetősebbek, műveltebbek lettek. A közösség az első időkben a gyermekeiket inasnak, szolgálónak engedő szülőket hitványoknak' minősítette, de amikor azok kiöltöztek, szórakoz­hattak, megszűnt az ellenállás s elfoglalta helyét az irigység. A telepes gazdák vásározó fuvarozással és az ács, ill. a kőműves mesterség folytatásával jól kerestek, az asszonyok a konyhakertészetből, piacozással pótolták a földek gyenge hozamát. AZ EGYHÁZ ÉS A VALLÁSI NÉPHAGYOMÁNY A népi vallásosság értéke, tartalma különböző korok, körülmények egy­mástól eltérő légkörében bontakozik ki. Másképpen jelentkeznek a maguk virágzásában, amikor egy konkrét, adott kérdésre keresnek, találnak megol­dást, választ, és másképpen, amikor halódnak, sok esetben már nem is a ma­guk ,teljességében', hanem csak foszlányaikban, széthullásukban élnek. Néphagyomány, vallás akkor is amikor gyakorolják és gyakorlásában ha­tást gyakorol az őt létrehozó népre, és néphagyomány és vallás marad akkor is, amikor már csak emlék. Bármely csoportba tartozzék is valamilyen ha­gyomány, elszakíthatatlanul és szorosan a nép életében beállott hatásokat, változásokat tükrözi. Tanulmányozását, lejegyzését a kérdés bonyolultsága megnehezíti. Any­nyira együvé tartozó, egymást építő, értelmező — és nemegyszer egymást ke­resztező — jelek, utalások halmaza az egész, hogy egyáltalán nem könnyű tisztázni, hogy tudatos szintézis, rekapituláció, vagy szinkretizmus összessé­ge a minden keretet, megkötöttséget átlépő emberségnek, magának az em­beri létnek. Déva „Erdélyhonunk délnyugoti szögletében közvetlenül azon kapuk kö­zött fekszik melyeken által legtöbb dúló ellenség rontott bé édes hazánknak annyi vértől ázott bérczeire és rónáira —. Valószínű, hogy a történelem előt­ti időktől fogva lakott település. Híres várának építési ideje is a messze-múlt ködébe vész." Legrégibb épülete a Hunyadiak által az 1370—1440 években épített Szt. Miklósnak szentelt római katolikus templom volt, mely Déva reformációja­104

Next

/
Oldalképek
Tartalom