Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)

II. A népi vallásosság történeti–néprajzi megközelítései - Vass Erika: A Hunyad megyei Rákosd református gyülekezet

VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. csakis anyanyelvűket gyakorolják, illetve a lelkész jelenlétében igyekeznek magyarul beszélni. Három olyan család van a faluban, akik számára fontos a magyar nyelv: ők gyermekeiket 1-12. osztályba magyar iskolába járatták (Vaj- dahunyadra, majd Dévára), utána a gyermekek egyetemre mentek, aminek az lett a következménye, hogy a diploma megszerzése után nem tértek vissza a falujukba, hanem Kolozsvárott, Bécsben, Angliában, Nagyváradon élnek. Az emberek magyar beszédéből is észre lehet venni, hogy otthon sokan ro­mánul beszélnek és románul gondolkodnak, mert bizonyos román kifejezése­ket tükörfordításban alkalmaznak. így például amikor egy bácsi meg akarta dicsérni a lelkészt, ezt mondta: „Nem akarom kefélni, tiszteletes úr, de elmon­dom, hogy ez vagy az tetszett.” A román a peria kifejezésnek ugyanis két je­lentése van: hízelegni, illetve kefélni, tehát az illető azt szándékozott kifejezni, hogy nem akar hízelegni a lelkésznek. Az egyik adatközlőm szerint Batizán Attiláék hatására egyre többen hasz­nálták a magyar nyelvet: „Mióta ez a tiszteletes úr van, nagyon összeszedte az embereket, más a nép. Eleinte itt is románul beszéltek, mikor mentek be a templomba, románul, amikor kijöttek, de mióta ez a tiszteletes úr van, nagyon megváltozott. A tiszteletes úr is nagyon igyekszik, hogy a saját anyanyelvűnket tanítsa a fiatalságnak, a fiatalokkal foglalkozik, megtanította őket magyarul. Voltak gyerekek, akik alig tudtak magyarul. O megy velük kirándulásokra, so­kat foglalkozik a fiatalsággal... Most megszokták, hogy mégis beszélnek töb­bet magyarul, mint románul. így a magyarok a magyarokkal jobban beszélnek magyarul, ha mennek templomba, nem románul beszélnek, nem még hallom, hanem magyarul beszélnek, mint azelőtt. Mégis megváltoztak a beszédben, jobban igazodnak az anyanyelvhez, mint azelőtt.” A rákosdi reformátusok szemében a templomi nyelv a magyar, és ehhez ra­gaszkodnak. Nagyon öntudatos emberek, amikor szóba került, hogy a teme­tésen a lelkész románul is megszólaljon a szószékről - mint ahogy Hosdáton a presbiterek többsége azt mondta, szó se lehet arról, mert ők magyarok. A törekvés ott van bennük, de sokuknak könnyebben forog a nyelve románul. A rákosdi reformátusok erős identitását mutatja az is, hogy vegyes házassá­gok esetén a román fél az, aki áttér reformátusnak: a 2010. évi gyülekezet tagjai között 3 különböző korú román asszony van, akik házasságkötésük előtt kon­firmáltak (az ortodoxoknál történt keresztelést elfogadja a református egyház), és ezáltal tértek be a helyi református gyülekezetbe. Azóta egyikük rendszere­sen, a másik kettő pedig ritkán jár a református templomba. Ortodox templom­ba nem járnak. Nem tanultak meg magyarul, de a református egyház hittételeit 189

Next

/
Oldalképek
Tartalom