Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)

I. A Szűzanya és a szentek tisztelete egykor és napjainkban - Frauhammer Krisztina: Egy öltözetett Mária-szobor titkai

VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9.

Az ereklyék mellett a szobrok, különösen pedig a Szűz Mária-ábrázolások ruhával való díszítéséről kell szót ejtenünk. Ez szintén egy sok-sok évszázados múltra visszatekintő, általánosan elterjedt gyakorlat. Öltöztetik a kegytemplomok, templomok szobrait, a körmenetek alkalmával körbevihető hordozható szobrokat4, de az otthoni áhítatban megjelenő szobrokat is5. Ez tehát egyaránt része a közösségi és egyéni áhítatgyakorlatnak. Gyökerei feltehetőleg a román korba nyúlnak vissza, amikor már ismert a Mária-szobrok fémmel való bevonása.6 Párhuzamként a bizánci képtiszteletben ismert, nemesfémmel, nemes kövekkel bevont ikonok juthatnak eszünkbe. Máig kérdéses van-e ennek bármiféle kapcsolata az öltöztetéssel? Mindezeknek az egymásra hatását illetően tudomásunk szerint még nem született tudományos igényű feldolgozás, ez tehát még további kutatásokat igénylő probléma.

A következő fontos mozzanat az első fejdíszek, koronák szobrokon való megjelenése a 12-13. században. Ezt követően a gótika korára tehető Európában az első valós ruhadarabok megjelenése. Jóllehet ezek nem maradtak fenn, mert mindig cserélték őket, csak forrásokból tudunk róluk. A 14. században például a Hansa városokból vannak adatok arra, hogy koronát, gombot, gyöngyöt, ékszert stb. adományoztak szobroknak. így azok olyan értékessé váltak, hogy őrizni kellett őket. Taddäus Zingg kutatásai szerint például Lübeckben az özvegyen maradt asszonyok között szokás volt skarlátpiros felsőkabátjaik kifejezetten olyan céllal való adományozása, hogy Máriának palástot készítsenek belőle.7 Sokak által ismert továbbá a 18. századból, a Wittelsbach család esküvői ruhaadományából származó, az altöttingi Máriának adományozott ruha is.8

4 Wolfgang Brückner e témában írott tanulmányában a Szent Anna Máriával szoborcsoportokat, a céhek, egyletek védőszentjeinek a szobrait, valamint a virágvasárnapi szamárháton ülő Jézus -ábrázolásokat (Palmesel-Christus) emeli ki, mint gyakran öltöztetett szobrokat. E szobrok díszítésének legfőbb funkciója az élővé tételben rejlett, hiszen e körmenetek az események vagy a tiszteletben részesített szent felelevenitését szolgálták. Brückner 1991. 13—14. Portugáliában magam is láttam ruhával, igazi hajjal élővé tett kereszthordozó Krisztus szobrokat. Ezek funkciójukat a nagypénteki körmenetek alkalmával nyerték el: mint egy élő kép jelenítették meg a keresztút eseményét.

5 Itt elsősorban a Mária-házakba, vagy a szentsarokba állított, nagyobb kegyhelyek Mária ábrázolásainak kicsinyített másait kell említenünk. Ezeket gyakran ugyanúgy öltöztetik, virág girlandokkal díszítik, mint eredetijüket. Nyugat-Dunántúlon az „öregzelli” szobrocskák, a gyüdi „tokos Máriák” voltak különösen elteijedtek és kedveltek, míg a Felvidéken a híres sasvári Piéta másolatai kerültek a lakásokba. Varga 1970. 125.

6 Wentzel 1948. 219.

7 Zingg 1974. 12.

8 Brückner 1991. 15.

84