Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
V. Napjaink vallásossága modern interpretációban - Szacsvay Éva–Séra László: Az érintés a szakrális kommunikációban. A gyógyerő pszichológiája
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. Szőkefalván ez a folyamat némileg máshogyan alakult. A görögkatolikus és görögkeleti felekezetűek (többnyire román) résztvevők érintőzése már a templomi búcsújárás elején megjelent (beérkezés a templomkertbe, a stációknál történő imádkozáskor a stációk érintése) és sajátos elemmé vált, szintén az első pillanattól kezdve eleme volt a látó megérintése is. Már a kezdeteknél, a látó közelében történő események fontos része volt ez, vagy a környezetében eltöltött idő (ágya, szent tárgyai, bútorai, udvarán a „szentvizü” kút), a vele való beszélgetés és imádkozás, amelynek a végén kézét megfoghatták (elköszönve tőle). A Mária-jelenések révén otthonában alakult ki egy szűkebb imakör, amelyhez a plébános is csatlakozott. A búcsú templomi kialakulásakor a templomkertben álló stációk előtti imádkozás, amely a megérkezés utáni első esemény, már a stációhoz, annak egy állomásaként kialakított lourdes-i Mária -szobor talapzatához való támaszkodással, vagy annak simításával, kézrátétel- lel történt, még mielőtt a Mária-látomás alapján megfestett vagy megfaragott kép, szobor, a templomi oltár elkészült volna. Az érintőzés ilyen kezdetektől „evidens” formájának „csillapítására” a kerti stációk lourdes-i Mária-szobra mellett rövidesen elkészült egy égő gyertyákat, mécsest tartó nagy oltárelem, hogy a kapcsolatteremtésnek a római katolikus felekezethez is kötődő (közös) eleme, a gyertyagyújtás dominálhasson. A szőkefalvi Mária-jelenés fokozottan a fénnyel került szimbolikus kapcsolatba: vak asszony látomása, fénylátása felfokozottan csodaesemény volt. A látott Mária-képet a látó a Fény Máriájának nevezte, talán lelkészi segítséggel később a Fény Királynője megnevezés teijedt el. Többszörösen újraértelmeződtek a fénnyel kapcsolatos jelentések, a gyertya, a nap, végül egy felállított hatalmas fénykereszt szerepe. A látó megérintésének tömeges vágya felfokozott volt, és a látóra nézve egyre inkább megterhelő eseménnyé vált. Ennek korlátozása és ellenőrzése az egyházi tisztségviselők közbelépésével történhetett például úgy, hogy a tér berendezése megakadályozta, hogy a tömeg a látóval testközelbe kerülhessen, vagy csak nagyon meghatározottan és nagyon rövid ideig váljon lehetővé. A rendezők a templomkertbe épített színpadra (pavilon) elhelyezett oltár-asztal mögött rendezték el Marián Rózsika és a papi személyek székeit, itt celebrálták a misét ,és itt szólalhatott meg, itt adta át Mária üzeneteit a látóasszony. Míg eleinte a búcsúsok maguk zarándokoltak el a Marián Rózsika kertjében levő, Mária által megáldott kút vizéhez, most, hogy megkíméljék otthonát, a búcsúszervezők műanyag hordókban „felhozták” a szent vizet, és azt is a templomkertben helyezték el. 586
