Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
IV. Vallásos költészet, népköltészet, hitbuzgalmi irodalom - Petres Csizmadia Gabriella: Az önéletírás mint gyónás
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. vegektől idegen a hazugság. Az élettörténet-meséléssel kapcsolatban azonban el kell különítenünk egymástól kétféle hazugságfogalmat: ártatlan és intencionális hazugságot. Az ártatlan hazugság alapvetően a pszichológiai értelemben vett hétköznapi túlzásokat és elhallgatásokat foglalja magába, amelyet a szubjektum a másikban kelthető szimpátia érdekében követ el. A hazugság pszichológiájával foglalkozó Claudine Biland odáig megy a hazugság mindennapos tevékenységként való értelmezésében, hogy az emberi kapcsolatok állandó kísérőjének, elkerülhetetlen velejárójának minősíti a hazugságot, hiszen azok a társadalmi együttműködés a kölcsönös hazugság elfogadásán - az etikett szabályain, a Goffman által tapintatos figyelmetlenségnek nevezett eljárásokon25 - alapulnak.26 Ez a hazugság-típus tehát nem a szándékos igazságeltorzításra fókuszál, hanem az interakciók megkönnyítését szolgálja. Ugyanakkor ide tartoznak azok az akaratlan tévedések és elkerülhetetlen hibák, torzítások, amelyek egyrészt a narrativizálás eljárásainak köszönhetőek, másrészt a memória sajátos és szelektív működéséből adódnak. Az önéletírói műfajokban és a gyónás folyamán egyaránt a hazugság elkerülésére való törekvéssel találkozunk, amely tudatosítja az igazmondási szándék korlátáit: Lejeune az igazság, ahogy én látom, amennyire ismerem szófordulatokat, valamint a felejtéseket, tévedéseket, akaratlan ferdítéseket sorolja ide.27 A gyónás rítusa ezeket az öntudatlan torzítási tendenciákat a „több bűnre már nem emlékszem” gyónáslezáró kijelentéssel legitimizálja. Mekis D. János értelmezésében „az életrajzi igazság követése nem záija ki a fikciós elbeszélést, s a kitalálás művészi szabadsága még nem függetlenít szükségképpen a tényéktől”.28 Az intencionális hazugság ezzel szemben manipulativ, tudatos, szándékolt eljárásokat foglal magába, és érvénytelenné teszi mind a gyónást, mind az önéletírást, hiszen ezek szubsztanciáját kérdőjelezi meg. Az ilyen típusú hazugság Lejeune értelmezésében a fikciósítást, vagyis „az igazság kimondásának szándékával” ellentétes tendenciák létrejöttét eredményezi.29 Az igazságigény hangsúlyozásakor nem szabad megfeledkezni arról, hogy mivel a történetmesélés, sőt maga a beszéd alapvetően fikciós minták mentén szövődik, ezért az emberi emlékezés korlátainak és a psziché sajátos meghatározottságának köszönhetően valójában minden elbeszéléslehetőséget fikciósnak tekinthető. 25 Goffman 1999. 13-14. 26 Biland 2009. 15-19. 27 Lejeune 2003. 37. 28 Mekis D. 2002a. 35. 29 Lejeune 2008. 15. 571
