Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)

IV. Vallásos költészet, népköltészet, hitbuzgalmi irodalom - Petres Csizmadia Gabriella: Az önéletírás mint gyónás

VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. Ennek ellenére Lejeune szerint létezik olyan kommunikációs helyzet, amely a Leiris-féle kockázatvállalás tétjével a kimondás esszenciális igazságát hangsú­lyozza, és a narrativizálás korlátáiból adódó nehézségeket háttérbe szorítva a kimondás szándékának igazságára fókuszál. A referenciális igény ennek értel­mében nem pusztán a - Lejeune szavait idézve - „fikciótól való irtózást” jelen­ti, hanem alapjaiban határozza meg az önéletírás étoszát. Ez a sajátos szempont azonban el is távolít a poétikai-irodalmi regiszterektől, és az önéletírói szöve­gek antropologikus-terapeutikus jellegét erősíti. Amennyiben az önéletíró nem törekszik lényegi igazmondásra, vagyis tudatosan fikciósít, csak utánzatot hoz létre, amely narratológiai szempontból ugyan teljesítheti a szövegforma kritéri­umait,30 azonban ellentétes az önéletíró „valódi vágyával”31 - a saját élettörténet őszinte feltárásával. Az igazmondás igénye nélkül tehát az önéletírás olyanná válik, mint a hamis és érvénytelen gyónás. Az olvasó azonban gyakran mégis úgy érzi, résen kell lennie a fikciósító ön­életíró val szemben, hogy el tudja egymástól különböztetni a társadalmi szere­pek által felöltött viselkedésformák getj esztette ártatlan hazugságokat, vagyis az én előnyös oldalának felerősítését az ezeken túlmutató, manipulativ célzatú intencionális hazugságoktól. Mekis D. János szerint ebben fontos szerepet ját­szik az olvasói szándék kijelölése, vagyis a fikciós, illetve önéletrajzi olvasás­mód megválasztása a szöveg referencialitásértékének megítélésekor.32 Mary McCarthy önéletírásának bevezetőjében ezt úja: ,.A hivatásos írót úgy tekintik, mint a mániákusan füllentő gyermeket, akit szülei gépiesen összeszidnak, még akkor is, ha tiltakozik, hogy most az egyszer igazat beszél.”33 Az önéletírásokat tehát gyakran övezi olvasói gyanú,34 és az önéletírás olvasása a gyanakvás me­todikája mentén történik. Az önéletíró ezért mindent elkövet, hogy tanúságot tegyen igazmondási szándékáról. Az igazmondás kényszere a tanúvallomás igazságához, hamisságához is kapcsolható, amelyek akár jogi következményekkel járhatnak. A törvényszéki beszédek önigazolói szándéka nem csak az élettörténet összefoglalását, hanem a tanúvallomás predesztináló jellegét is erősíti.35 Lénárd Kata a megbízhatat­lan emlékezet, a külső és belső valóság közti lehetséges különbség problémája 30 „A regény képes utánozni - és sokszor utánoz is - minden olyan megoldást, melyet az önéletírás használ, hogy meggyőzzön bennünket hitelességéről.” Lejeune 2003. 28. 31 Lejeune 2008. 18. 32 Mekis 2002b. 259-260. 33 McCarthy 1968. 5. 34 Abbott 2002. 292. 35 Z. Varga 2002. 256. 572

Next

/
Oldalképek
Tartalom