Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)

IV. Vallásos költészet, népköltészet, hitbuzgalmi irodalom - Toldi Éva: Mécs László nemzeti keresztény lírája és kultusza a Kárpát-medencében

VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9.

fényességes hitben, / szegény magyarokat segítse az Isten!” (A Méhes-szimbólum azóta is szállóigévé vált a magyar-magyar kapcsolatokban - a méhes ugyanis a „2004-es december 5-ék” ellenére is, nyitva áll, s egyre szélesebbre tárul.) Mécs fellépései a szó nemes értelmében fel-lépések voltak, atmoszférateremtő képessége segítette ebben. Dobay Béla irodalomtörténész-tanár egyik írásában így emlékezik a költőre: „Mécs, a neves katolikus egyházi személy - már befutott költőként - szavalóest tartására kapott meghívást Sárospatakra. Egy maga által összeállított verses műsor előadására kérték fel. Már a megjelenése is imponáló volt; mikor fellépett a dobogóra, rögtön magára vonta a figyelmet. Százak pillantása szegeződött rá, szép, hullámos, szőke frizurája, jellegzetes fejformája, türkizkék szeme - mai szóhasználattal élve - valószínűleg egy imázs-szakértő tetszését is megnyerte volna. Igen kedvező benyomást tett a közönségre. Elegáns ruházatában, a premontrei szerzetesek halványkék cingulussal övezett fehér reverendájában - sokak véleménye szerint - felejthetetlen jelenségnek tűnt. Amikor pedig hozzáfogott a szavaláshoz, közepes mélységű, dallamos bariton hangja szinte belopta magát az emberek fülébe.”13 1935. május 12-én a budapesti Zenekadémián a Mécs-esten jelen volt a költő édesanyja is, a közönség őt is felállva ünnepelte A királyfi három bánata című versét elszavaló költőfiával együtt. Ugyancsak 1935-ben a párizsi és a berlini magyarok egyesületének a meghívására előadókörútra indult. Mindenütt, különösen pedig Berlinben szerepelt nagy sikerrel. Nyugat-európai útja után erdélyi előadókörútra vállalkozott. Erdélyi élményeinek hatására született meg híres verse, a Cívis Romanus sum, mely kereszténység és magyarság érzeményé- nek megszólaltatása a lírai és a prózai én jegyében vallomásos erővel, e versét

1935-ben Párizsban szavalta el először. Többek között így vall a versben:

Én magyarságom soha nem tagadtam, de soha nem is kérkedtem vele, nem pávatoll: egy mártír-pillanatban csak a bőrömmel együtt jönne le.

Magyarságom nem is átkoztam: könnyen fizettem az adómat. Tizedem kálváriajárásban, jajban, könnyben, kacajban, dalban ma is fizetem.

13 Dobay Béla: Mécs, az előadóművész. Zempléni Múzsa, 2006/1.

550