Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
IV. Vallásos költészet, népköltészet, hitbuzgalmi irodalom - Polgár Anikó: „Mint a középkori másoló”. Az alázat fogalma Babits Mihály Amor sanctusának fordításszemléletében
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. azonban nem bizonyság arra, hogy Babits maga hivő katolikus lett volna”.17 Ugyanez a monográfia a harmincas évek középkorrajongását „a kapitalizmus mindent elszürkítő” világából18 való elvágyódásként magyarázza. A fordítók elméleti nézetei (s hasonló a helyzet a költők nemegyszer apológiaként írt önelemzéseivel is) nem feltétlenül egyeztethetők össze fordítói gyakorlatukkal. Ellentmondásokra legfőképpen akkor bukkanhatunk, ha a fordító különböző korszakaiból származó, különböző stílusban fordított müvei kapcsán született kijelentéseket vetünk össze. Abban az esetben azonban, amikor egy fordításkötet fordítói előszóval, jegyzetekkel van ellátva, a műnek ezekkel a paratextusokkal együtt történő vizsgálata elmélyítheti az értelmezést. Az Amor Sanctus gyűjtemény esetében egy több összetevős, komplex műről beszélhetünk: a kompozíció egyenrangú részének számít az előszó, a latin szövegkiadás és a magyar fordítások. Kiinduló témánk, az alázat vizsgálata szempontjából különbségek mutatkoznak az egyes szövegkomponensek között. A fordításban megmutatkozó alázat nem jellemző az Amor Sanctus latin szövegeinek kiadásra, hiszen Babits filológiai szempontból önkényesen bánik az egyes szövegvariánsokkal. A fordításban saját bevallása szerint arra törekszik, hogy „a fordító az antológia tervezőjének kész kiszolgálója, lehetőleg engedelmes napszámosa legyen”.19 Ez a törekvés azonban a gyakorlatban nem minden esetben jelent filológiai alázatot; Babits maga is leszögezi, hogy a zene és a színezés sokkal fontosabb a szó szét inti értelemnél, ugyanakkor „a filológikus hűségről” mint elvről sem szeretne lemondani. Az Amor Sanctus fordításai kapcsán Babits kijelenti, hogy a latin szöveget magasabb rendűnek és fontosabbnak tekinti saját fordításánál, mely csak mintegy segítség kíván lenni az eredeti szövegek olvasásához: „S egyáltalán, kéijük az olvasót, hogy e könyv igazi szövegének a latint tekintse. A fordítás csak szerény segítség akar lenni, mely a latin szöveg tartalmi és formai megértését megkönnyíti.”2“ Babitsnak ez a kijelentése azonban az ő fordítói életművén belül sem általánosítható, hiszen a Pávatollak fordításai kapcsán éppen az ellenkezőjét állítja: „A magyar vers volt a fontos, nem az angol vagy a francia.”21 A Babits fordítói nézeteiben tapasztalható kettősséget a szakirodalom is tárgyalja, Józan Ildikó nem véletlenül tartja éppen az Amor Sanctust fordulópontnak Babits fordítói gondolkodásában: „Elképzelhető, hogy 17 Kardos 1977.443. 18 Kardos 1977. 34. 19 Babits 1933. 37. 20 Babits 1933. 38. 21 Babits 1920.5. 538
