Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)

IV. Vallásos költészet, népköltészet, hitbuzgalmi irodalom - Polgár Anikó: „Mint a középkori másoló”. Az alázat fogalma Babits Mihály Amor sanctusának fordításszemléletében

VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. a gondolkodásmód megváltozásában szerepet játszott az a tapasztalat, melyet Babits az 1933-ban megjelent Amor Sanctus szövegeinek összegyűjtése és for­dítása közben nyert, amikor a szövegek eredeti identitásának bizonytalanságával szembesült.”22 A középkori szövegek esetében ugyanis hiányzik a „rögzült” ere­deti szöveg, s a szöveg kiadója mintegy az eredeti szöveg létrehozójának munka­társává válik.„A latin szöveg megállapítása sok nehézségbe ütközött - úja egyik levelében Babits -, melyeket nem is tudtam mindig legyőzni, mert nem voltak kezemnél mindazok a kiadványok, amelyeket a fordításnál használtam. Mint már alkalmam volt emliteni, szinte sorról sorra eklektikusán jártam el: legtöbbször egynél több szöveget használtam, s mindig azt a variánst fogadtam el amely a fordító céljainak s az olvasó könnyebbségének legjobban megfelelt.”23 A kétnyelvű Amor Sanctusban tehát Babits egyszerre mutatkozik fölényes alkotónak (aki mintegy a himnuszok „társszerzője”) és alázatos másolónak, aki fordítása révén a sokkal fontosabbnak tartott eredeti szövegnek csak mintegy teijesztője és közvetítője. Maguk a fordítások azonban gyakorlatilag nem csu­pán ennek az előszóban hangoztatott fordítói alázatnak a megtestesítői, hiszen a Babits fordításszemléletében megmutatkozó kettősséget a konkrét fordítói megoldásokban is magukon viselik. Az Amor Sanctus szövegalkotói technikái­ra tulajdonképpen a középkori fordítástechnikák mindegyik alapformája ha­tással volt - a középkor hatása tehát a fordításban és a filológiai szemléletben is szembetűnő. Tamai Andor24 25 a latin-magyar középkor fordításait és fordítás­szemléletét vizsgálva háromféle fordításmódszert különböztet meg. 1. A szó szerinti fordítás: a Biblia-fordításra és a liturgikus szövegek, kötött for­mulák magyarítására érvényes. Ennek a módszernek az alkalmazása valóban for­dítói alázatot követel meg. Szent Jeromos szerint a szavak sorrendje is titkot rejt magában, így ennek a fordításmódszemek a főbb jellemzői a szórend megtartása, a nyelvi szerkezetek leképezése és a következetes szóhasználat. Ennek a fordítói alázatnak a megtestesülései a latin nyelvtani szerkezeteket leképező calque-ok, melyek Babitsnál, ahogy Rába György is hangsúlyozza, gyakran „gondolatéb­resztő hatású”-ak, vagyis a magyar nyelvben korábban nem létező, újszerű nyelvi szerkezetek új nyelvi energiákat képesek felszabadítani. Pl. te leonem legimus - „oroszlánnak olvasunk”,2ifides tenebras nesciat — „a hit ne tudjon ily homályt”.26 22 Józan 2009. 110. 23 A levél szövegét közli Balogh 1943.21. 24 Tamai 1984. 273-284. 25 Rába 1969. 210.; Babits 1933. 41. 26 Rába 1969. 210.; Babits 1933. 49. 539

Next

/
Oldalképek
Tartalom