Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
III. Szakrális tárgyak világa: vallásos tárgyak, ábrázolások és ereklyék - Limbacher Gábor: Krisztus fegyverei hazánkban, Európában és a szakrális idő elvesztése a magyarországi katolikus egyházban
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. Krisztus fegyverzete az esztendő szakrális időbeliségében Az évkezdő karácsony Jézus, a Fény, az örök Nap születésének az ünnepe, egybe esvén a fizikai világosság növekedésének kezdetével. Nem önmagában való Jézus-ünnep, hanem az Ószövetség beteljesüléseként és főleg a megváltáshoz vezető mivoltában kiemelkedő. Karácsony eredetileg hírül sem olyan idillikus, érzelmes ünnep, amilyenként az újkor vallásosságában, illetőleg a modem ember laicizálódott tudatában él. Az egyházatyák hirdetik, hogy a próféták és az Ószövetségnek minden írója, az ókori zsidó állam minden viszontagsága, minden törvénye, Izrael vallásának minden ceremóniája egyedül őrá, Krisztusra vonatkozik: őt hirdetik, őt jövendölik és őt jelképezik. Ádám őt, mint a szentek ősatyját, Ábel mint mártírt, Noé mint a világ megújítóját, Ábrahám az áldottat, Melkizedek a főpapot, Izsák az önkéntes véráldozatot, Jákob a választottak fejét, a testvéreitől eladott József a tanítványaitól elárult Mestert, Mózes a törvényhozót, Jób a szenvedőt, a próféták a gyűlöltet és üldözöttet, Dávid a diadalmast, a népek királyát, Salamon a békebírót és Isten földi egyházának fölszentelőjét ábrázolja. Ebben a felfogásban tehát Jézus születésének felidézése elsősorban nem érzelmes idill, hanem fönséges ajándék, az ószövetségi ígéret teljesedése, a lét megújult értelmének ünneplése. A bűnbeesés és megváltás, illetőleg a megtestesülés és kereszthalál dogmatikai összefüggését a barokk ikonográfia a gyermek Jézus néhány sajátos ábrázolásával is szemlélteti. Ezek jellemzően délnémet eredetű barokk alkotások, innen lírai, meghitt, olykor szentimentális jellegük. Már a 13. századi Legenda Aurea állítja, hogy a Háromkirályokat vezérlő csillagban a Kisjézus kereszttel, fején pedig töviskoronával tűnt föl, mintegy utalva az Ecce Homo eljövendő nagypénteki királyságára. A kisded Jézus a kínzóeszközök „erdejében” típusú ábrázolás önálló témaként 1530 körül jelent meg apácák festette kis szentképeken. A gyermek Jézus, kezében a húsvéti zászlóval, szintén föltűnik a középkor végi művészetben, bár a téma igazán a barokkban válik otthonossá. A gyermek Jézus és a passióeszme együttábrázo- lásának úri és paraszti körökben egyaránt eltelj edt barokk típusa az - általában kereszten - alvó Jézuska, mellette olykor halálfej és a Kálvária kínzóeszközei (30-31. kép). Az ábrázolás lényegében azt jelenti, hogy Jézus születésétől fogva tudatában volt megváltó hivatásának. A Makula nélkül való Tükör szavaival már a jászolban kereszten feküdt, és minden éjjel az volt ágya, fel kökében 317
