Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)

II. A népi vallásosság történeti–néprajzi megközelítései - Vass Erika: A Hunyad megyei Rákosd református gyülekezet

VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9.

mégis önálló faluként írok róla, mert nagyon erős a falusiak lokális öntudata, lakóhelyüket önálló településnek tartják. A rákosdiak öntudatosabbak, mint más települések magyaljai, ami annak is köszönhető, hogy az itt szolgált lelkészek komolyan vették a munkájukat, gazdag lelki életet biztosítván a híveknek, s ezáltal sikerült összetartaniuk a közösséget.

A faluban 1910-ben 163 román, 804 magyar, 3 szerb és 2 szlovák személy élt. 2002-ben 334-en vallották román nemzetiségűnek magukat, 256-an magyarnak, 4 fő németnek, 1 pedig ukránnak.5 Közülük 242 volt ortodox, 48 római katolikus, 220 református, 1 evangélikus, 1 unitárius, 7 baptista és 69 pünkösdista.6

A rákosdiak kereskedelmi kapcsolatban álltak a közeli Erdőhát vidékének románságával: azon a magasabb részen már nem terem meg a kukorica, ezért kukoricaszedés idején az ottani románok eljöttek Rákosdra, és egy zsák kukoricáért 1 kg juhtúrót adtak. Ekkor még Rákösd volt a közigazgatási központ, a környező román falvak (Bós, Zalasd, Mogyorós) hozzá tartoztak, és a mai kultúrotthon polgármesteri hivatalként működött.

Az együttélés a rákosdiak nyelvhasználatára is hatással volt, körükben is több évszázada létezik a kétnyelvűség, amint arról az 1795-ből származó részlet is tudósít: „...mind az oskolába való feljárásra, mind magyar nyelv gyakorlásra nézve nagy fogyatkozást tapasztal a Generalis Szent Visitatio. Melyre nézve végzés: .. .hogyha atyai intésekkel a szüléket az önnön gyermekek tanítására az oskolába való küldésre rá nem bírhattyák, külső erőhöz is folyamodjanak... A szülék magyar nyelven gyakorolják gyermekeiket, hogy légyen e született nyelvek. Oláhul megtanulhatnak eléggé az oláhokkal való társalko- dásban is.”7

Kolumbán Samu az 1890-es években így jellemezte a települést a lakodalmat bemutató írása elején: „Rákösd egy eloláhosodó magyar falu Vajda-Hunyad tőszomszédságában, épen mint Hosdáth... Lakói, kik közül a legöregebbeknek mindennapi nyelve fiatal korukban még a magyar volt, most oláhul beszélnek s csak törve beszélnek magyarul, ha néha rákényszerülnek, hogy így is szóljanak. Ennél a népnél azonban az eloláhosodás nem olyan nagy fokú, mint a hosdáthiaknál, mert nem olyan babonások és nem cserélték fel régi szokásaikat az oláh szokásokkal.”8 Mindezek ellenére a 21. század elején is él a refor5 Varga E. 2009a. 10.

6 Varga E. 2009b. 6.

7 Buzogány - Ősz szerk. 2007. 309.

8 Kolumbán é. n. 1.

184