Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
Voigt Vilmos: Erdélyi Zsuzsanna évtizedei és évszázadai
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. Olyan gazdag az ilyen imák világa, hogy még ezer szempontból lehet őket vizsgálni: a metrumot, a képeket, a női szerepeket, a világirodalmi és egyházi motívumokat. A szóbeliség hihetetlen erejét. A szép példák ellenére is a magyar költészetre tett, vártnál kisebb hatást. Külön is be lehetne mutatni még több imádkozó asszonyt. És felelni arra a kérdésre, mit csinálnak eközben a magyar férfiak, vagy egyáltalán a magyar protestánsok? Hát a magyarországi nemzetiségek? Egyes egyházakban pedig nálunk is az önmarcangoló, nyilvános gyónásszerű bűnvallás az ima, a nyelveken beszélés vagy a hatalmas gesztusokkal a magukat a földre vetők által előadott kérések és hálálkodások a megszokottak. A házban belül, a szoba sarkában mondott imát pedig csak az ismerheti, aki belelát az emberi szívbe... Amint a nagykönyvben szokás, a fogadtatástörténeti összeállítás pontos és objektív. A magyarázó jegyzetek is igen visszafogottak. Pedig olykor a szövegek és a szereplők mögött vannak az igazán érdekes történetek. Persze, ezek sem csak szép történetek. A tanulmányíró sérelmezi, hogy az 1996-ban megkapott Pitré-díjról a magyar sajtó nem adott hírt, pedig a magyar folklórt ismerték el Erdélyi Zsuzsanna kitüntetésével. Amiben van igazság, ám már évtizedekkel előbb (1962), Ortutay Gyulával és a Magyar Népzene Tára sorozatából Kerényi György és Járdányi Pál Párosítók kötetével kezdődik azon magyar folklórkutatók hosszú sora, akik már megkapták e díjat. Szerencsére a közelmúltban is bekövetkezett ugyanez: tavaly Szalay Olga könyve: Száz magyar katonadal. Bartók Béla és Kodály Zoltán kiadatlan gyűjteménye, 1918 (Budapest, 2010) kapott Pitré-díjat. Nem tudom, erről mennyit írt a magyar napisajtó? És hosz- szú a sora azoknak a magyar folkloristáknak is, akik nem kapták meg a Pitré- díjat, pedig műveik ott voltak a zsűri asztalán. Már a kezdetben a Régi Magyar Drámai Emlékek két szerzője szomorkodott, Scheiber Sándor pedig csak azért nem, mert éppen a jelölések idejében halt meg... Hogy Bálint Sándor egyáltalán szóba került-e - nem tudom. Minden ilyen magyar vagy nemzetközi díj mögött érdekcsoportok és -ellentétek, intrikák és rágalmak lapulnak. Úgy látom, az elmúlt évtizedekben semmi sem változott. Lajtha László Kossuth-díjá- nak (1951) tanulságos történetét pedig Erdélyi Zsuzsanna biztosan első kézből ismeri... El is mondhatná! Ez a szép és nagy kötet „ideálképet” ad. Bárha csakugyan ilyen önzetlenek és szeretetteljesek, megszállottan szorgalmasak és a lelkit a testi fölé helyezők lennénk! Viszont a jövő évszázadok számára ez a kötet azt a mesebeli lehetőséget sugallja: a jó elnyeri jutalmát. Még ebben „a gonoszakkal szemben sikeres derék keresztények albumában” is azért az élet a maga apróságaival is jelen 17
