Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1993 (Veszprém, 1993)

„Nagy vitéz a Milfait"

Milfait tányér (Pápai keménycserépgyár 1840-es évek) molnárt. A vági erdőben osztoztak a zsákmányon, amiből Milfaitnak egy dupla puska és két selyemkendő jutott. Innen visszatértek Zala megyébe majd Vas megyében kifosztottak egy kereskedő zsidót. A falu észrevette őket, megfutamodtak. Aztán Hosszúfalun rabolták ki a birkást, akire haragudott a bandavezér Sobri. Innen a szergényi vágásba vezetett útjuk, ám ott rájuk leltek a veszprémi pandúrok, lövöldözés kezdődött. Közben gyakran felhangzott Sobri kedvelt káromkodása: „bassza a picziny kalapos jézusát, kidöntöm a bélét!" Zala megyébe menekültek, ahol összevesztek. Ekkor már aratás ideje volt, tehát néhány hónap alatt vitték végbe rablásaik sorát a vármegyék közti ingázással. Sobri elvált tőlük, magában csavargott vagy három hétig, mígnem három tömlőéből szökött „járkálóval" hozta össze sorsa. S folytatták - többször Milfaittal közösen - rablásaik sorozatát. Mit emeljünk ki közülük? Sobrival a széki erdésztől való fegyverrablást, a városlődi útonállási, a tótvázsonyi rablást, hogy csak a megyénkbelieket említsük. De raboltak ők a tüskevári plébános úrtól és veszprémi vásáros mesteremberektől is. Rövid pályafutásuk legnagyobb méretű, országos felháborodást kiváltó betörése 1836. december 8-án este hat órakor indult. Szolgagyőrben behatoltak Hunkár Antal szolgabíró kastélyába. A bírót feleségestül, cselédestül pincébe zárták és szinte a szemük láttára fosztották ki a kastélyt. A 10 nap múlva készült lajstrom 34 tételben sorolta fel a körözendő rablott holmikat: 6800 váltóforint készpénz, 16 fegyver, 4 aranyóra, „tetemes asszonyi drága-