Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1993 (Veszprém, 1993)

Egy véres bűntény Paloznakon - 1293-ban

EGY VÉRES BŰNTÉNY PALOZNAKON - 1293-BAN Nem tévedés vagy elírás a fenti évszám. Az alább leírt véres események a XIII. század utolsó évtizedében - 1293-ban - zajlottak le a Balaton mellett lévő Paloznak faluban. Ebben az időben már kialakulóban volt az a - kilencvenhárom falut magába foglaló - hatalmas egyházi nagybirtok, melynek tulajdonosa - 1848-ig - a veszprémi káptalan volt. Ennek a hatalmas latifundiumnak volt egyik faluja Paloznak, amely az 1280-1290-es évekre már szinte teljes egészében a veszprémi káptalané volt. A rémtettek előzménye az volt, hogy 1283-tól egy magát ,,magister"-nek (mesternek, azaz magasabb iskolai végzettséggel rendelkező személynek) nevező Paloznaki Jakab olyan földterületen épített fel házat, pincét és más épületeket, amely a káptalan tulajdonában volt, s az építkezésre a káptalan engedélyt nem adott. Sebestyén ispán, a káptalan paloznaki officialisa (tiszttartója) erre többször figyelmeztette a nevezett Paloznaki Jakabot, de az mindezeket figyelembe sem vette. Többszörös eredménytelen figyelmeztetés után - 1293. február 9-én - a veszprémi káptalan az országbíró ítélőszéke elé vitte az ügyet. A káptalan ügyintézői: Gallus mester dékán, István és Moyses kanonokok, valamint a már említett Sebestyén káptalani officiális voltak. A káptalan által beadott panaszlevélre az országbíró tanúk kihallgatását kérte és rendelte el. A felvonuló tanúk - a Boroch nembéli Bánk fia Miklós; György fráter, aki az ugyancsak Paloznakon birtokos bakonybéli apátságot képviselte, valamint Ajkai Domonkos fia András ispán, Ajkai János fia Péter, továbbá Mihály felsőörsi kanonok, akinek szintén volt birtoka Paloznakon - valamennyien a káptalan igazát tanúsították. Ugyanakkor a környező 36 faluból felvonuló 165 tanú - köztük papok, nemesek, várjobbágyok, egyházi nemes jobbágyok és egyéb jobbágyok is - valamennyien a káptalannak adtak igazat! A tanúvallomások ellenére, Paloznaki Jakab mester nem távozott a közel tíz esztendeje birtokolt és bitorolt káptalani földről. Erre fel a veszprémi káptalan paloznaki egyházi jobbágyai - felháborodásukban! - megtámadták és legyilkolták Paloznaki Jakab mestert, házát pedig kirabolták, majd felgyújtották. A kegyetlenül legyilkolt Paloznaki Jakab mester sógora: Mykoládi Herbordus és János nevű fia - a rémtett után - azonnal pert indítottak a bűntettet elkövető egyházi jobbágyok ellen, akiket nevükön neveztek: Scemest és fiait: Miklóst és Andrást, valamint rokonaikat: Tamás fia Pétert, Guge fia Iwánkát, Jakab fia Simont és Mihály fiait: Mátét és Istvánt. Árpádházi III. András magyar király és az országbíró bűnösnek mondta ki a fentebb vádoltakat. Ezért megparancsolta nekik, hogy Paloznaki Jakab