Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1993 (Veszprém, 1993)

„Ez a divat" a honfoglalás korában

rult. A mi vidékünkön a rézkor végén, de főleg a középső bronzkorban jutott jelentőségre (ez utóbbi időszakból ún. „csontvázas" sírt nem is ismerünk), aztán a bronzkor és a vaskor fordulóján. Előfordult olyan eset is, amikor egy régészeti kultúra ideje alatt áttértek az egyik szokásról a másikra, vélhetőleg vallási okokból. Az antik világ szintén ismerte a hamvasztást, tulajdonképpen a kereszténység elterjedése után szorult ki a gyakorlatból. Regénye Judit „EZ A DIVAT" A HONFOGLALÁS KORÁBAN II. Várpalota - Semmelweis u. 55. sz. 1. sír Sorozatunk másodikként bemutatásra kerülő női sírja, az előzőhöz hasonlóan, szintén véletlenül, földmunkák során került elő. A Semmelweis utca 55. számú telek tulajdonosa, Váradi Károly, vízakna ásásakor bukkant a sírra. Az igen köves talaj mélyítésekor a sír sajnos tönkrement, de szerencsénkre a tulajdonos felfigyelt a nem várt csontokra és leletekre. Ezeket összegyűjtötte és átadta a múzeumnak, illetve a későbbi kutatásokat is lehetővé tette számunkra. Segítségéért külön is köszönetet mondunk. Első kiszállásunk alkalmával még nem sejtettük, hogy az ekkor előkerült sír később az egyes számot kapja, vagyis hogy ezen a területen egy nagyobb temető található. Szerény anyagi lehetőségeinkhez mérten később folytattuk a feltárásokat, amelyek során eddig 35 sírt sikerült feltárni. Természetesen az itt élő honfoglaláskori népesség temetőjének feltárása még nincs befejezve, így az itt élő közösség életére, mindennapjaira stb. vonatkozó következtetéseket csak feltételesen tudjuk levonni. Ezeket a későbbi kutatások módosíthatják. Annyi minden esetre bizonyos, hogy várpalotai elődeink fémművessége igen magas színvonalon állt. Ezt bizonyítják a ránk maradt és most bemutatásra kerülő női sír díszei is. Az összegyűjtött leletek közé tartozik 10 darab, többé-kevésbé ép, vékony, ezüst lemezből préselt kerek, dudoros mintájú dísz. Ezek a koponyán látható hasonló átmérőjű patinanyomok alapján feltehetőleg eredetileg sapka vagy fej szalag díszei voltak. Felerősítésre a díszek szélén látható kis lyuk szolgált. A veretkéket nagyjából l-l cm-ként varrták fel lencérna segítségével a fejdísz szélére. Feltehetőleg a fejdísz és a ruha díszítésének tartozéka lehetett a kétrészes ezüst lánc is. A hosszabb láncra az ötvös 3 darab, előlapján kidudorodó mintájú, levélalakú csüngőt erősített fel karikák segítségével. Hasonló dísz található a lánc egyik végén, csupán azzal az eltéréssel, hogy az itt lévő karikára a rövidebb, sajnos ma már töredékes láncot is hozzáerősítették. Mindegyik