Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1993 (Veszprém, 1993)

„Ez a divat" a honfoglalás korában

levélke hátoldalán poncolt, palmettaminta elvágott részlete látható. Ez elsősorban a sír keltezése szempontjából lehet fontos számunkra. Ebből ugyanis arra következtethetünk, hogy a sír női halottja még életében egy, a korábbi honfoglaláskorban gyakoribb palmettadíszes lemezt örökölt (?), amelyet új funkcióban, másodlagosan, újra felhasznált. Ez, elsősorban szakmai szempontból azért is érdekes, mert látni fogjuk, véleményünk szerint az 1. sír női halottját egy közel hetven éves „divatnak" megfelelő viseletben temették el. A kettős lánc másik végét szintén egy karika kapcsolta össze. Feltételezésem szerint ebbe volt beakasztva az a csüngődísz, amelyet ónozott, bronz gömböcskékből fűztek. Ez lencérna segítségével volt hozzáerősítve a többszörösen hajlított bronz függesztőkarikához. A hosszú lánc 51,4 cm, a rövidebb 31-35 cm hosszú lehetett. A láncos-levéldíszes viselet rekonstrukciójánál sajnos csak feltételezésekre hagyatkozhatunk. Ennek az az oka, hogy ilyen jellegű leletek igen ritkának mondhatók és ezeknek a nagy része is a miénkhez hasonló körülmények között látott napvilágot. A rekonstrukció elkészítésénél nagy segítséget jelentettek a Volga vidékén feltárt ún. korai bolgár temetők. Itt több alkalommal is megfigyelték az áll alatt szabadon lógó, lánccal összekötött fülbevalók divatját. Részben ezek, részben saját számításaink alapján készítettük el az 1. sír női halottjának fejdísz-rekonstrukcióját. így tehát a már említett kerek, préselt veretkékkel díszített nemez vagy bőr sapka két szélére egy-egy fülecskét varrtak és ebbe akasztották a levéldíszes láncot. Az egyik oldalon ezt gömbcsüngős függő segítségével erősítették fel, a másik oldalon a levéldíszes karikába akasztott hasonló függesztő segítségével oldották meg. Természetesen hangsúlyoznunk kell, hogy rekonstrukciókban igen sok a bizonytalanság, mivel a leletek pontos, síron belüli elhelyezkedésére nem rendelkezünk támponttal. Mielőtt rátérnénk a viselet egyéb részleteire is, rövid kitérőként, magyarázatképpen néhány mondatban kitérnék a fent említett volgai bolgárokra. Ez a nép és a nyugat felé vándorló magyarság az ún. levédiai őshazában, vagyis a Volga és a Don közti területeken éltek szoros közelségben egymáshoz. A mintegy száz évig tartó szomszédság mind viseletben, mind a temetkezési szokásokban és még számos más területen is megmutatkozik. Számos, volgai bolgár sírokból napvilágot látott lelet szinte azonos párja került elő hazánk területéről is. A volgai bolgároktól átvett több tárgyi, nyelvi stb. hatás a 850-es években Etelközbe, később a Kárpát-medencébe vándorolt magyarság megőrzött. A téma iránt érdeklődők számára, könnyen hozzáférhető irodalomként Fodor István: Verecke híres útján... című könyvét ajánlhatom. (Magyar história sorozat. Gondolat Kiadó 1980.) Visszatérve eredeti témánkhoz: az 1. sír díszeihez tartozott még négy Kauri-kagylóból fűzött nyaklánc is. Ezek közül kettőn zöld elszíneződés volt,