Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1993 (Veszprém, 1993)

Találkozások, arcok, élmények 1

ja véleményét, harcosan kiáll az igazságért, s amikor a közösségnek és a kö­zösségért kell cselekedni, mindig élenjáró. Veleszületett lelki finomsága megóvta a szóbeszédbe, rágalmakba keveredéstől. Erényei között sorolhat­juk fel a türelmet, a jóságot, az önzetlenséget és a szeretetet. Igyekszik ke­resztény emberként élni, s ezt még azok a falusfelei is elismerik, akik némi irigységgel tekintenek rá. A mindennapok apró boldogságának a mai napig tud örülni. Hitét a változó széljárásban megtartotta. Gyermekei, vejei egyik legfőbb erényeként emelik ki, hogy úgy tudja kormányozni, összetartani a családot, hogy közben az egyes családtagok önállóságát nem csorbítja. Ősei szabad­ságvágya és szabadságszeretete, gyors helyzetfelismerő képessége, probléma­megoldó készsége, töretlen türelme, neki is sajátja. Miért kezdett írni? - vetődik fel a kérdés. A Múzeumban hallott néprajzi előadások élménye minden bizonnyal kiváltotta benne a kifejezés kény­szerét, amely az élményektől táplált belső feszültségből fakadt. Andrásfalvy Bertalan a hallgatóság nélküli népművészetet elemezve, egy képletet állított fel. Ez érvényes Tamás Károlyné tevékenységére is, amelyben a személyes funkció valósul meg; alkotó, előadó, élvező és hallgató egysége, s ez a leglé­nyegesebb, ez tevékenységének hajtóműve. írásai örökségként is felfoghatók: a kisemmizett, a jobb és biztatóbb jövő­re érdemes, a becsületet és munkát az élet meghatározójának tekintő magyar paraszt testamentumának, amelynek szerzője művelt asszony, de ez nem lit­terátusi műveltséggel mérendő. Az viszont már nekünk, etnográfus szakem­bereknek a feladata, hogy tudáskincsét a litterátusi műveltség részévé te­gyük, végre méltó helyet adva számára történelmünkben is. Eletem nagy ajándékának tartom, hogy ezt az alkotó asszonyt a magyar nyelvterületen szétszórva élő sok más társával együtt megismerhettem. S. Lackovits Emőke TUDJA-E ÖN, kik voltak a tátogatok? Hívatlan vendégek, gyerekek a lako­dalmas háznál. „Elmegyünk tátogatóba" - mondták. Az abla­kon át bámulták a lakodalmi vigasságot. Általában kalácsot, süteményféléket vittek ki nekik a lakodalomból. TUDJA-E ÖN, kik voltak a zsugorgók? Szőrpokrócba burkolózó lakodalmi látogatók, legények, akiket a lakodalmas ház udvarán késő es­te borral, tálban kivitt pörkölttel és süteménnyel vendégeltek meg. Ha tátogatókat találtak a lakodalmas háznál, botjaikkal elzavarták őket. Éjfél előtt a zsugorgókat behívták a vendégek közé és egyet táncolhattak a menyasszonnyal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom