Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1993 (Veszprém, 1993)

Weszprémi István (1723-1799)

désére (Hatvani István orvos-filozófus, Szilágyi Sámuel költő, mat.-fiz. tanár, Maróthi György latin tanár). Első írásai már a kollégiumi évei alatt megjelennek: a kollégium híres professzoráról, Szilágyi Tönkő Mártonról írt életrajzi tanulmányt, valamint többé-kevésbé sikeres királyverseket. 1752 májusában a kollégium ösztöndíjasaként külföldre indul, négy évre. Útjáról naplójában számol be, így napról-napra figyelemmel kísérhetjük Weszprémi filozófiai fejlődését, kibontakozását. Útja első állomása Pozsony, majd Bécs. Bécsben találkozik Gerhart Van Swietennel, aki elindítja az orvostudomány felé. Zürichben beiratkozik az orvosi egyetemre. Itt vesz részt élete első boncolásán, amiről a naplójában így ír: „testet láttam közvetlen közelről, melyből elszállt már a lélek. De vajon hová és mikor?" 1753-tól az utrechti egyetem hallgatója. Utrecht ebben az időben a felvilágosodás bölcsője, a szellemi megújulás színtere. Ezek az eszmék az orvostudományra is hatással vannak, terjed a gyakorlati megfigyelésen alapuló nézet. Utrechti tartózkodására a filozófiai érdeklődés, a mechanikus és materialista szemléletnek a kialakulása jellemző. M AG Y A ROI' ill ' •* wFA?.mt-.Mt • >( -y»*. I fï J) I. ; I i ÎSTVAN -a» \JZA