Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)

Komaedények, komaebéd, egyházkelő, paszita

Minden alkalommal vittek bort is, amit egy literes, többnyire díszítetlen vagy egyszerű karcolással ékes, kizárólag erre a célra használt hasas, hoszszú nyakú üvegbe, a komaüvegbe töltötték és az ételek mellé helyezték. Az ételeket letakarták egy fehér szőttes, beleszőtt színes csíkkal díszített, esetleg hímzett kendővel, a komakendövei, komaruhával, vagy belekötötték ebbe. Ezek nagysága 100x50 cm vagy 100x100 cm volt. Valamennyi edényt és ételt egy karra vehető, ovális vagy szögletes alapú, fedeles vagy fedél nélküli kosárban, helyenként pedig kerek alapú, oldalán díszesen, szép fehér vesszőből font, fejre tehető kosárban, a komakosárban vitték. A komaebédet vivő asszonyok általában félünnepi viseletet öltve látogatták meg a gyermekágyast. Az ételt többnyire egyedül vitték, de ha sok volt a kézbevaló, a nagyobb gyermek vagy a férj segítségével. Ok azonban nem mentek be a gyermekágyashoz. Miután kiürítették az edényeket amelyeknek tartalma az egész család étkezésére elegendő volt, mosatlanul adták vissza azokat legtöbb helyen, nehogy sírós legyen a kisbaba. Távozáskor pedig a következőkkel búcsúztak: „Adjon a jó Isten az elment erőd helyett új erőt és egészséget!" (Szentgál) A gyermek születéséhez kapcsolódóan a magyar nyelvterület egészén megfigyelhető az a szokás, hogy miután megkeresztelték a család újszülött gyermekét, őt is, édesanyját is felköszöntötték. Ez áldomás volt, olyan tiszteletadás, amely kisebb-nagyobb lakomával kapcsolódott össze. Vidékünkön, itt a Balatonfelvidék és Bakony táján paszitának (azaz lakoma) mondják. A szülőkön kívül jelen voltak itt a keresztszülők, nagyszülők, régebbi komák, közeli rokonok, jóbarátok, szomszédok és a bába. Többnyire utóbbi hívta meg a szülők nevében a vendégeket. Komatányér. Adorjánháza, 19. sz. vége Komafazék. Zánka, 19. sz. vége