Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)

Komaedények, komaebéd, egyházkelő, paszita

Ha a keresztelő napján tartották ezt a komavendégséget, akkor csak kispdszita, azaz ebéd volt a keresztelőn résztvettek számára. Ez vidékünkön főként a római katolikus közösségeket jellemezte. A keresztelő után néhány hónapra, esetleg egy esztendőre tartották a nagypaszitát; ahol a nagyszámú vendégsereg úgy mulatott, mint egy lakodalomban. Adatok sokasága tanúskodik arról, hogy az igazi, nagy keresztelői lakoma a keresztelő után hetekkel, hónapokkal megtartott volt. Ekkorra az anya is úgy megerősödött, hogy résztvehetett rajta. Költségeit mindig a szülők viselték. Raksányi Károly balatonhenyei református lelkész 1886-ban a következőket örökítette meg: „...nagy paszitákat is szokás tartani keresztelés után 1-2 vagy 6 hónapra, mely gazdag evés és ivásból áll..." A református közösségekre - elsősorban a módosabbakra -, a nagy paszita volt jellemző, ahova 30—60 vendéget is meghívtak, de előfordult a 100 vendéggel tartott lakoma is. Ilyenkor baromfit vágtak, esetenként még disznót is öltek, sült, töltött, rántott húsokat készítettek rizzsel, galuskával. Többféle süteményt hordtak az asztalra, amelyek közül nem hiányzott a torta sem. Levesként pedig tyúkból készített húsleves került a tálba, hosszú vagy „lúdgége" tésztával. Az étkek mellé gazdagon adták a bort. Roskadoztak ilyenkor az asztalok a sok enni- és innivalótól. Több helyen a lelkészt is vendégül látták. Voltak családok, ahol az elsőszülöttnek nagyobb paszitát tartottak, mint az őt követő(k)nek. Másutt pedig, mint pl. a kővágóörsi evangélikus kisnemeseknél, szokássá vált, hogy a fiúnak nagyobb paszitát rendeztek, mint a lánynak, mivel a lányokat „famíliavesztő"-nek tartották, merthogy a család nevének fenntartója, továbbvivője a fiú. Amennyiben valakinek valamilyen oknál fogva - születés utáni gyengeség, betegség - csak „röptiben" tartották meg keresztelőjét, annak, ha életben maradt, általában konfirmációjakor ülték meg igazi paszitáját. Nemegyszer előfordult, hogy a paszitába zenészeket is hívtak, s a vendégek zeneszóra táncoltak, akár a lakodalomban. Míg mindenütt öröm volt, ha az anya is résztvett a paszitán, addig Dudaron erre az alkalomra mindig ágyban kellett lennie. Ezen a lakomán ünnepi vagy félünnepi viseletben voltak a vendégek. Ilyenkor adták át a keresztszülők ajándékaikat is, amely, ha pénzt tartalmazott, komapénz volt a neve. Paszita végeztével a vendégeknek, különösképpen a komáknak, hazatérőben „pakútak", azaz csomagoltak abból a húsból és süteményből, ami az áldomás után megmaradt. Az új élet megérkezése mindig jeles nap volt a családok életében, ezért igyekeztek ünnepélyessé és emlékezetessé tenni az utódok és a vendégek számára is. A mai napig családi ereklyeként őrizték azt az üveget, amelyet a 18-19. század fordulóján Köveskálon nemes Győrffy István csináltatott fiának, Györgynek paszitájára. A girlandokkal ékes 2 literes üvegen a következő felirat volt olvasható: „Vivát Nemes Nemzetes Győrffy György! ' '