Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)

„Sirassátok lányok itthon maradástok..." (Veszprém megyei farsangi szokások)

„SIRASSATOK LÁNYOK ITTHON MARADÁSTOK ..." Veszprém megyei farsangi szokások A vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig (a húsvét előtti hat hetes nagyböjt kezdetéig) tartó időszakot az egész magyar nyelvterületen farsangnak nevezik. Az elnevezés eredete bajor—osztrák. Első írásos említése is bajor adatokból ismert 1283-ból. A magyar farsangi szokásokra a német és az olasz szokások gyakoroltak erős hatást. Népszokásokban és hiedelmekben leggazdagabbak utolsó napjai: farsangvasárnap, húshagyó hétfő vagy farsang hétfő, húshagyó kedd és hamvazószerda. Egyes falvakban e napok közös neve húshagyó, másutt farsang farka. E napok cselekményei két nagy csoportra oszthatók: 1. Individuális cselekedetek—termékenységvarázslás, ahol a vezető szerep a nőké. 2. Nyilvános, közös felvonulások, alakoskodások, amelyekben a vezetés a férfiaké. A farsang szokáskörének középpontjában a telet búcsúztató, különféle közös mulatságok álltak. Legáltalánosabb a farsangi tánc, vagy húshagyói bál volt. Már vasárnap megkezdődött a mulatság a falu kocsmájában vagy az erre a célra kibérelt házakban. A vegyes (katolikus—protestáns) vallású falvakban felekezetenként, másutt korcsoportonként elkülönülve tartották a táncvigalmakat, amelyeknek csak kedd éjfélkor — esetenként a bíró felszólítására — vetettek véget. A lányokat a bálba a legények kérték el otthonról. Kemenesszentpéteren a falu két szélén kezdve „szerre gyűjtötték" a mulatságba őket. Helyenként e napokon még az idős asszonyok is táncra perdültek. Nem mulatásvágyból, hanem a jó kendertermésért és a baromfi szaporaságáért. Német és szlovák közösségekben különösen népszerű volt a gyermekek bálja, amelyeket az anyák és a tanítók felügyelete alatt külön tartottak. Ezeknek az volt a célja, hogy a felcseperedő gyermekek mielőbb megtanulják a közösség táncait. A legszínesebb báli mulatságokat a német falvakban rendezték. Tótvázsonyban, Márkon három napig tartott a bál. Utóbbi faluban farsangvasárnap délután kezdték meg a táncot és ropták hétfő délig. Ebédelni tértek csak haza, majd hétfő délután újrakezdték, de már csak éjfélig! A kedden délután megkezdett tánc mindössze éjjel 11 óráig tartott csak, nehogy beletáncoljanak a nagyböjtbe. Megjelent a bálban a bíró és a kisbíró, s ez a tánc végét jelentette. Ezekre az alkalmakra külön viseletegyüttest vettek fel a lányok. Ezeknek a napoknak is öltözködési szabályai voltak, amelyeket szigorúan be is tartottak. Vasárnap: fehér szoknyát, fehér blúzt („púpos inget") és fekete kötényt, hétfőn: kék—lila tarkacsíkos szoknyát, inget (hosszú ujjú blúz) fe-