Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1990 (Veszprém, 1990)

Laczkó Dezső életútja

kót, mint a legkitűnőbb térképező geológusok egyikét mutatja be. Művében a szerző szerényen megemlíti világhírű felfedezését, a kavicsfogú álteknőst, melyet a Jeruzsálem-hegy egyik kőbányájában, a Templom utca 757. sz. ház telkén talált meg. Ennek egyes részeit lágy márgarétegből, míg a koponyát és a páncélt kemény mészkőrétegből fejtett ki. Rögtön felismerte a lelet rendkívüli jelentőségét és a Földtani Intézetbe küldte. Mivel országunkban a meghatározáshoz szükséges összehasonlító anyag hiányzott, — a lelet feldolgozására Otto Jaekelt, a világhírű paleontológust kérték fel. Jaekel több magyar és német nyelvű értekezést közölt Laczkó ősteknőséről ,,Placochelys placodonta a Bakony felsőtriász rétegéből" címmel. A leletért a berlini egyetem 5000 pengőt ajánlott Laczkó'Dezsőnek, aki az ajánlatot elutasítva a kövületet ingyen a Magyar Földtani Intézetnek ajándékozta, ahol ma is őrzik. Tudományos működésének és nagyszerű gyűjtéseinek elismeréséül számos általa feldedezett kövületet róla neveztek el. A Balaton-felvidékről és a Bakonyból gyűjtött gazdag geológiai anyagát 35 magyar és külföldi tudós 250 nyomdai ívre terjedő monográfiában dolgozta fel. A legnagyobb érdeme mindemellett az volt, hogy a legnehezebb időkben és gazdasági nehézségeket legyőzve megteremtette a Veszprém vármegyei múzeumot. Az országos felbuzdulásnak megfelelően megyénkben is felvetődött az 1870-es években a múzeumalapítás gondolata. Megvalósulására a Múzeumegylet megalakulása után 1903-ban került sor. A március 10-én tartott rendkívüli közgyűlésen sikerült a múzeum ügyének a jeles tudóst Laczkó Dezsőt is megnyerni, kit egyhangúlag választottak meg a múzeum igazgatójává. Az 1902-es kaukázusi utazás nemcsak geológiai tudását és morfológiai megfigyelőképességét fejlesztette, hanem útibenyomásainak következtében kutatási érdeklődését a régészet felé is irányította. Erre egyik geológiai gyűjtőútján adódott alkalma, amikor is a földtani kutatás közben talált rá a ma már világhírnek örvendő ságvári felső diluviális leletre. Az ősióval és rénszarvassal együtt élő ősembernek nyomait sikerült itt a löszből kiásnia. A ságvári, valamint a később megtalált vöröstói prehisztorikus telepek pontos geológiai felásatása első biztos megállapítását nyújtotta az ún. nyiltvidéki diluviumnak. E rendkívül nagy fontosságú eredményéről tartotta akadémiai székfoglalóját is 1927-ben, „Őstörténeti adatok a Balaton környékéről" címmel. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a Nemesvámos-Baláca pusztai római villa felfedezése is. Geológiázás közben 1904 őszén bukkant rá, mikor is a káptalani béresek által kiszántott kődarabokban római mozaik töredékeket ismert fel. Laczkó Dezső nagyon jól tudta, hogy a megye pusztuló néprajzi és iparművészeti kincseit, régiségeit, okleveles anyagát csak a múzeum feláüításá-