Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1990 (Veszprém, 1990)

„Nevigy minket a külső ország inségeiben"

becsinált leves, „Wörös Répa", torma, kása, káposzta, pecsenye, kalács, bor bejelentését szolgálták derűt, kacagást keltőén. A rigmusok, rímes beszédek a lakodalom menetének velejárói voltak, „a becsületre méltó jeles gyülekezet" — miként a vőfények szólították az egybegyűlteket - nagy élvezettel hallgatta őket. A vő fény szövegek szájról-szájra hagyományozódtak, többnyire ismerősen csengtek a falubeli vendégek előtt. Gyakran írásba foglalták őket az első ízben felkért vőfények. Lakodalomra készülve a vőfénykönyvekés füzetek a versek megtanulását illetve memorizálását segítették. Ilyen alkalmakkor a vofénykisebb testvérei is nevetve mondták bátyjukkal a vidám, bár számukra néhány részletében érthetetlen szövegeket. A rímes beszédeken az ünnepi helyzethez illően változtathattak, aktualizáló és parodizáló jellegűeket illeszthettek közéjük. így kerülhetett a vőfényversek sorába egy sajátos imádság a múlt század nyolcvanas éveiben Nemesvámoson, illetőleg akkor még Vámoson. Kozma Gábor vőfény szórakoztatta vele a násznépet. A borköszöntő, a lakoma végét jelző borivás után hangzott fel az ima, ám lehet, hogy a vőfény közös imádkozásra is késztette a társaságot imigyen: „Miatyánk első ferencz józsef ki lakozol becsbe tiszteltessék ate német neved jöjjön el a te országod de ne légyen meg mindig a te akaratod miképpen becsben úgy nálunk magyar országon is bocsásd ki nekünk ami kongó pénzeinket miképen mi is vissza bocsátjuk neked a mi rosz bankóinkat és nevigy minket a külső ország inségiben de szabadics meg a gonosz finánczoktól és a fogyasztási adótól Ammen. Üdvözlégy csizmadia csirizzel telles bőr van te véled áldott vagy te a kapta fa között és áldott a te méhednek gyümölcse a bicskádnak mérges metszése, lábszeg a segítséged két garas a heti béred oh b ... m aszt a kórságos csizmadia teremtésed Ammen." A bizonyára nem kis mulatságot keltő Miatyánk és Üdvözlégy átköltés parodikus, vagyis travesztia formában főként a katonaviselt férfiak körében volt ismert a XIX. században. Előzményei korábbiak, a középkorra nyúlnak vissza. Kevesen gondolnák, hogy Dante Isteni színjátékában is szerepel egy Miatyánk átirat, amelyet a műfaj egyik legkorábbi és legszebb irodalmi példájaként tartanak számon. A Purgatórium tizenegyedik éneke kezdődik így: „Ó Miatyánk, ki lakozol a mennyben, / nem határokra szorítva, csak első / magasságodhoz vonzó szerelemben: / szenteltessék meg neved. Áldja felső / erődet minden teremtmény beszéde, / s fuvalmad, mely a szívbe édesen jő. / Jöjjön el a Te országod, a Béke: / mert ha nem jön, mi minden képességet / összeszedve sem érünk közelébe. / Mint angyalaid áldozzák Tenéked / akaratukat, dalolván: „Hosanna!" / úgy áldozzák az emberek övéket. / Hulljon elénk a mindennapi manna, / mely nélkül e vad pusztán hátracsügged, / aki leginkább előrerohanna. / Miképp mi annak, aki ellenünk tett, / bocsáss meg nékünk, légy irgalmas ostor / bűnünk számára, ne nézd érdemünket. / Erőnket, mely oly könnyen rosszbakóstol, / ne hadd, hogy az ős El-