Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

Botanikai séta a Bakonyban

A Déli-Bakony leghíresebb és egyben talán a legismertebb természeti értéke kétségtelenül a tiszafa (Taxus baccata). A Szentgál környéki természetvédelmi területen óvják Európa egyik legjelentősebb tiszafaállományát. A mintegy 120 ezer tőt számláló populáció legszebb része a Miklós Pálhegy északi, meredek letörésének bükkösében alkot második lombkoronaszintet. A Keleti-Bakonyra jégkorszaki (glaciális) maradványfajok egész sora jellemző. A Királyszállás és Isztimér között húzódó vadregényes szurdok, a Burok-völgy rejti pl. a havasi, más nevén győzedelmes hagyma (Allium victorjalis) szép állományát. A legtöbb növény ritkaság azonban az Eplénytől keletre húzódó, tájképüeg is vonzó Malomréti-völgyben található. Botanikai szempontból megkülönböztetett helyet foglal el a Bakonyban a völgyből kiemelkedő Tobán-hegy, melynek meredek északi szikláin él a hegység legnevezetesebb növényeként számontartott medvefül vagy cifra kankalin (Primula auricula). A rendkívüli értéket jelentő növénynek a törzsalakja a Kárpátokban és az Alpokban honos, nálunk alfaja (Primula auricula ssp. hungarica) él. A Malomréti-völgyből a medvefül kankalin mellett számos érdekes védett növény ismert: henye boroszlán (Daphne cneorum), sápadt kosbor (Orchys pallens), bíboros kosbor (Orchys purpurea), boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus), sárga hagyma (Allium flavum), piros madársisak (Cephalanthera rubra) stb. Növénytanilag a Bakony értékes részei közé tartozik a hegység és a Kisalföld között fokozatos átmenetet képező Bakonyalja, ahol Fenyőfő és Bakonyszentlászló határában elterülő homokvidéken alakult ki a homokpusztai vegetációt rejtő fenyőfői ősfenyves. A florisztikailag jól feltárt terület érdekes növényei közül csak példaként említjük meg a fenyvesekre jellemző körtike (Pyrola) fajokat, a homoki fátyolvirágot (Gypsophila arenaria), a naprózsát (Fumana procumbens) és a homoki kocsordot (Peucedanum arenaria). A Bakonyban folyó bauxitkutatások során az ősfenyves alatt jelentős bauxitvagyont fedeztek fel, melynek néhány év óta elkezdett kitermelése sajnos veszélyezteti az erdeifenyő (Pinus silvestris) hazánkban egyedülállóan szép állományát és az általa rejtett növény és állatritkaságok fennmaradását. Természetesen a Bakonyalja más területein is rábukkanhatunk érdekes, ritka növényekre. Az ismertebbek közül való a Pápasalamon és Kúp között elterülő szép gyertyános-tölgyesben a kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus), valamint Tapolcafő mellett a zergeboglár (Trollius europaeus). A hegység legmagasabbra emelkedő tája a Magas-Bakonyként is emlegetett Északi-Bakony, melynek központi részét a Kőris-hegy (709 m) és a Kék-hegy közös tömbje alkotja. Éghajlata már hegyvidéki jellegű, a csapadék évi mennyisége 800 mm körül van, ezért területén az ún. szubmontán bükkös az uralkodó. Flórájában színezőelemként számos magas-