Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

Atamák

nen elfogyasztottak. A fejükre húzott harisnyán keresztül, vagy az álarc szájnyílásán át szürcsölték ki a bort a pohárból, nagy derültséget keltve. A tamázás szereplői többnyire suhancok, legények,esetenként vállalkozó szellemű, merész lányok vagy fiatalasszonyok voltak. Céljuk a szórakozáson túl az adománygyűjtés volt, amit közösen fogyasztottak el, így részesülvén a disznótorból. A legények késő őszi és téli időszakban naponta estefelé összegyűltek, valamelyikük szüleinek háza előtt. Mindig tudta valaki közülük, hol van tollfosztó, hol lesz disznótor, hova érdemes menni. A megbeszélt időpontban aztán már maszkosán találkoztak, elindulva a kiszemelt házhoz. A maszkok változatos képet nyújtottak. Többnyire nemükkel ellentétes módon öltöztek fel: a nők férfinek, a férfiak nőknek. Ruhájukat szalmával tömték ki, a fejükre húzott álarc vagy harisnya pedig felismerhetetlenné tette valamennyiüket. Megjelenésükben legfontosabb szempont az élethűség volt. Párbeszéd nem, vagy alig fordult elő, helyette a helynek, személyeknek és az alkalomnak legmegfelelőbb némajátékot mutattak be, amit leggyakrabban rögtönöztek. Ruhájuk rongyos, szakadozott lévén, önmagában is nevetést váltott ki a háziakból. Izgalmas játékként következett elmenetelük után a találgatás: kik lehettek a maszkosok, hisz még ivás közben sem fedték fel kilétüket. A tamázás szokását a bakonyi falvakban másutt is gyakorolták: Gyulafirátóton, Szentgálon ugyancsak disznóölésekhez, disznótorokhoz kapcsolódott, Veszprémfajszton pedig lakodalmakhoz. Nemesvámoson a madárijesztőt nevezték tárnának. S. Lackovits Emőke HÍREK 1889-BŐL ,, Veszprém rendezett tanácsú város, e hó 3-án tartott rendes (őszi) közgyűlésén Kováts Imre polgármester lelkes ajánlatára, Kossuth Lajost, Magyarország élő legnagyobb fiát, egyhangúlag díszpolgárrá választotta". * ,,Jó öreg korcsmáros. A Korona volt bérlője, a jó öreg Raszl József hirtelen elhunyt 64 éves korában. A jó öreg részt vett a branyiszkói harcnál is (ti. 1849. február 5-én. Sz.) mint vadász, s ismert virtuozitással lőtte-szedegette le az ellentábor előőrstisztjeit." (Veszprém)