Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

„Jöjj párom, alig várom, lepedőmet azért rázom"

A XIX. században egész naptár-irodalom fejlődött ki. Ezek a kalendáriumok a babonás csillagjóslások helyett gyakorlati ismereteket adtak, irodalmi műveket közöltek. Igen nagy értéket adnak számunkra az üres lapok is, ahová a tulajdonos időjárásra, politikai eseményekre, gazdasági teendőkre vonatkozó bejegyzéseket írt. Ezekről a lapokról több történeti adat került a tudomány szolgálatába. Végső összegzésként a kalendáriumokról elmondhatjuk, hogy babonák hordozói voltak. De: ami kárt tettek ezek terjesztésével jóvá tették a tudomány népszerűsítésével, közkinccsé tételével. Gondoljunk a mai Kincses Kalendáriumra, vagy a tudományos társulatok évkönyveire, melyek a történeti naptárak mai utódai. Múzeumunkban őrzött kalendárium gyűjteményből a legrégibb 1661ből való Bécsben nyomtatott naptár, s a legfiatalabb 1944-ből, István bácsi Naptára. A XIX. század híres naptára Bucsánszky Alajosé, melyből több példánnyal rendelkezünk. A forradalom és szabadságharc idején agitatív hangú verseket jelentetett meg bennük, s emiatt az osztrákok elkobozták. Helytörténeti jelentősége miatt kiemelem a Pápán nyomott Népbarát Közhasznú Naptárt 1843-ból. Az 1840-eá évektől megjelent Mezei Naptárból, melynek célja „oktatva mulattatás", több példánnyal rendelkezünk (1844, 1846, 1848. évből). Kóphdzi Ferencné ,,JÖJJ PÁROM, ALIG VÁROM, LEPEDŐMET AZÉRT RÁZOM!" (Veszprém megyei házasságjóslások) Az eladósorban lévő lányok mindenkori kedvelt szórakozása volt a házasságuk idejének és majdani házastársuk személyének megjövendölése. E jósló cselekedetek, azaz szerelmi, házassági jóslások az esetek többségében a naptári ünnepek naptárreform előtti vagy utáni évnegyedkezdő napjaihoz kapcsolóütak, elsősorban a téli évnegyedben: így Katalin (nov. 25.), András (nov. 30.), Borbála (dec. 4.), Luca (dec. 13.), Tamás (dec. 21.) napokhoz, valamint Karácsony vigiliájához (dec. 24.), Szilveszter éjszakájához (dec. 31.) és Újév reggeléhez (jan. 1.). A tizennégy segítőszent két alakját, Katalint és Borbálát vőlegényszerző szentekként tisztelték. Jeles napjukon cseresznyefa vagy meggyfa ágat vágtak, amelyet vízbe téve a sublótra helyeztek. Ha karácsonyig kivirágzott, akkor a lány az újesztendőben férjhezmenetelre számíthatott. Tihanyban a