Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

„Jöjj párom, alig várom, lepedőmet azért rázom"

lányok saját és barátnőik nevét kötözték fel a levágott ágakra. Akinek a neve alatt kinyílott a virág, az várhatta a kérőt az újesztendőben. Szentgálon csak úgy várhattak eredményt, ha az ágat mezítláb vitték be a szobába, ami a termékenység és a mezítelenség összefüggésének a maradványa. Azonban ez esetben csak akkor számíthattak lakodalomra, ha párosat virágzott az ág. Veszprérnvarsányban e napok egyikén a lányok fedőt gurítottak, s a gurulás irányából várták a vőlegényt. Ugyanekkor a legények pálcát repítettek, azt tartván, hogy amerre a pálca fordult, arról hoznak majd feleséget. Házassági jóslásokban rendkívül gazdag volt András napja. Alakja házasságszerző szentként vált elsősorban ismertté, profán cselekedetekkel összekapcsolódva. Úgy vélték, hogy aki ezen a napon kenyéren és vízen böjtöl, megálmodja jövendőbelijét. A Somló környéki falvakban kilenc szem búza és kilenc korty víz volt a kíváncsi lányok e napi eledele. Éjszakára férfigatyát kellett fejük alá tenniök, s akkor megjelent az eljövendő kérő. Padragon e napon a lányok az ágy lábához térdelve mondták: „Szent András mondd meg nekem, ki lesz a férjem!" Vagy: „Kelep, kelep, Szent András, mondd meg nekem, ki lesz az én párom!" Ugodon lefekvés előtt az ágyat átlépve mondogatták: „András kérlek, ágyláb léplek, mondd meg nékem, ki lesz az én férjem!" De biztos jóslatnak tartották, ha a lányok kezüket a zsúptető szélén végighúzták. Ha onnan sok törmelék hullott kötényükbe, akkor egy hónapon belül várhatták a kérő jelentkezését. Szentgálon Szent Tamás napján böjtöltek, lefekvéskor a következőket mondva: „Szent Tamás mondd meg nekem, hogy ki lesz az én vőlegényem!" Veszprérnvarsányban ekkor tették vízbe a fiúnevekkel teleaggatott cseresznyeágat. Ahogy közeledik a téli napforduló, úgy szaporodnak a mágikus eljárások. Mivel 1582 előtt (Gergely-naptár életbe lépése) Luca napjára esett a téli napforduló, e gonoszjáró és asszonyi dologtiltó napon a házasságjóslások a legnagyobb gazdagságban jelentkeztek. E jóslások közül több megegyezik a karácsony vigiliáján gyakoroltakkal, sőt több át is nyúlik karácsony éjszakájára. Legáltalánosabb szokásként Luca-cédulákat készítettek: egy üres és tizenkét fiúnévvel ellátott papírdarabkát köcsögbe vagy szalmazsákba dugtak, belőlük naponta egyet elégettek anélkül, hogy megnézték volna. Az utolsót az éjféli mise előtt nyitották ki, s belőle meghatározták jövendőbelijüket. A Somló vidékén a nevek mellé falunevet és foglalkozást is írtak, hogy a majdani férjre vonatkozó adataik minél pontosabbak legyenek. Ugodon a Luca napi reggeli mise előtt, az első harangszókor tizenhárom névvel ellátott gombócot forró vízbe tettek. Amelyik beharangozásig először feljött a víz színére, abban rejtőzött a vőlegény neve. Ezen a napon választották ki azt a piros almát is, amelyet karácsony napjáig falatonként fogyasztottak el.