Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1988 (Veszprém, 1988)

„Minden tál étel egy szerelmi vallomás" (Jókai Mór)

mindig friss pörköltet használt s annyira kényes volt a pörkölés eszközére, hogy legtöbbször maga vesződött azzal." — emlékezett vissza Váli Mari. Jókainé unokája, a kis Róza számára Füred a „savanyúkáposztaszagú leányszobát" idézte. „Kis szobámban volt egy fali szekrény. Előttem ismeretlen okból oda tettek el minden megmaradt ételt másnapra. — A káposzta a legerősebb illat; a káposzta sokszor melegítve legjobb. Jókaiék szerették a nyári új káposztát. Tehát, nekem a nyári éjjelek káposztaszagúak voltak, mert az ablakot be kellett tenni akármilyen meleg volt is. Az volt az illendőség." Jókai, ha baráti társaságban kirándulni indult, unokahúgával, VáÜ Mari­val készíttetett „komáromiasan egy szép kosár elemózsiát az egész kirán­duló társaság számára. Netti pompás porhanyósra sütött, hidegen felszelt borjú combot és fehér pecsenyét, mi meg Etelkémmel ki a mult télen Ko­máromban Diósy czukrászdájába járt tanulni — jobbnál jobb süteményeket (Móricz bátyánk kedvencz tésztáját, a jó omlós „komáromi túrós lepényt" és vajas pogácsákat készítettünk a kirándulásra. — Egy szóval: jól gondos­kodtunk a társaság táplálásáról! . . . Móricz bátyánk pedig finom borokkal berendezett „pinczetok"ról sem feledkezett meg. Utitársaságunk körében volt nagy keleté Jókaiék kosarai tartalmának!" Laborfalvi Róza baromfiakat is tartott a füredi villa udvarán. Amint azt Krúdy Gyula megörökítette, ,Jcakasait mindig az ország legnevezetesebb férfiairól nevezte el, mert nem szerette a nevezetes embereket, akik véle­ménye szerint Jókai elől szedik el a hírnevet." Ács Anna Húsleves Laborfalvi Róza módra „1/2 kiló felsált, 20 deka ritkacsontot megmosunk és 5 liter hidegvízzel lassú forrásnak indítjuk, ha forrni kezd leszedjük a habját és hozzá teszünk egy szintén jól megmosott és 12 részre vágott kövérebb kappant. 30 perc­nyi lassú forrás után hozzá adunk 3 közepes nagyságú sárgarépát, 4 petre­zselyemgyökeret, 2 kisebb vagy 1/2 nagyobb kétfelé vágott zellert, 1 paszti­nákot, 2 pórét (párhagyma) egy gerezd fokhagymát, 2 fej vereshagymát, melyet mielőbb a levesbe tennők, a tűzhely lapján barnára pirítunk, 1/2 kel­káposztafejet, 1 paradicsomot (télen egy kanál befőtt paradicsomot), sót, néhány szem feketeborst és egy késhegynyi nemes édes paprikát. Lassú, egyenletes forrás mellett 2 óráig főzzük, aztán félre állítjuk és 30 perc múlva, ha a leves lecsillapodott, óvatosan leszűrjük. Tálaláskor egy külön edénybe főtt máj galuskát és cifratésztát (népiesen lúdgége) adunk a leveses­tálba, amelyre aztán a levest ráöntjük és metélőhagyma val (Schnittling) meghintve felszolgálhatjuk. Egy külön kisebb levesestálban kíséretül a kappandarabokat is körülhordatjuk, hogy ki-ki tetszése szerint a levesébe süllyeszthessen egy-egy darabot."

Next

/
Oldalképek
Tartalom