Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1988 (Veszprém, 1988)

A Bakony nevezetes védett állatai

Szárazon töltöti téli álmából március végén, április elején ébred fel. Szép nászruhás példányait április közepétől figyelhetjük meg. A május végéig tartó párzási időszak után a nőstény gőték vízinövényekre ragasztják petéiket. Jellegzetesen kétéltű állatok. A petékből hamarosan kikelő lárvák kopoltyúval lélegeznek és csak augusztus végén, szeptember elején alakulnak át szárazföldi tüdős állatokká. Ezután elhagyják a vizet, a szárazföldre vonulnak és ott odvas fatörzsekben, kövek alatt, mohapárnákban tanyáznak. Bőrük a kiszáradásra érzékeny, ezért csak éjjel jönnek elő, hogy különféle rovarokból, férgekből és csupasz csigákból álló táplálékukat megszerezzék. Kimondottan hasznos állatok. Érdekességükön túlmenően már csak ezért is feltétlenül kíméletet és védelmet érdemelnek. Az alpesi gőte bakonyi alfaja A mintegy 8-10 cm hosszú alpesi gőtét kékesszürke tónusán kívül jól megkülönbözteti a többi hazai gőtefajunktól az, hogy hasoldala élénk narancsvörös színű, foltok nincsenek rajta (ellentétben a Bakonyban is általánosan elterjedt pettyes gőtével és a ritkább tarajos gőtével). Az alpesi gőtét Molnár Gábor, az Ajkához kötődő ismert kutató és író, Dél-Amerika utazó fedezte fel a Bakonyban még 1936-ban, az Úrkút és Felsőcsinger között húzódó Csinger-völgy pocsolyáiban. A felfedezés akkoriban nagy szenzációt keltett, mivel a szakemberek sem gondolták volna, hogy egy magashegységi állat a Bakonyból előkerülhet. Érdekes, hogy bár utána többen keresték, de újabb példányokat nem sikerült találni. Csak 1961-ben bukkantak rá ismét ugyancsak a már említett Csinger-völgyben. Ujabb lelő-