Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1988 (Veszprém, 1988)

A 997. évi veszprémi ütközet és Koppány felnégyelése

tették, amelynek a büntetése a bűnös felnégyelése és testrészeinek kifüg­gesztése volt. Györffy véleményét elfogadva, — aki szerint e büntetésmód mögött feltételezhetően Sarolt ítélete rejlik —, úgy látjuk, hogy más oldalról is meg kell közelíteni e probléma feloldását, illetve az ítélet magyarázatát. A felnégyelést Nyugaton is alkalmazták, elsősorban uralkodók elleni vét­ségeknél már a Merovingok korában. F. Merzbacher szerint ezt a büntetést az alemannok árulókon hajtották végre szekercével. Két változata is közis­mert volt, az egyiket élő elítélten, a másikat a lefejezett vétkes holttestén hajtották végre. Kimondottan kegyetlen módja volt, amikor az elítélt vég­tagjait négy ló farkához kötötték és így tépették szét a testet négy részre. Az utóbbit még az újkorban is alkalmazták Nyugat-Európában, így Francia­országban 1589-ben király gyilkossal, 1757-ben pedig király elleni merény­lővel szemben. A felnégyelés nyugati gyakorlata alapján számításba kell venni, hogy a bajor Vencelin, a Koppányi megölő vezér és a két sváb vezér, Hont és Paznan is közreműködtek az ítélet meghozatalában és előkészítésében, s talán nem tévedünk, ha szerepüket nem helyezzük háttérbe, hiszen Vence­linnek mint győztes vezérnek bizonyos előjogai lehettek. A négy jelentős, ebből három távoli vár kapujára történt kifüggesztés elrendeléséből arra következtethetünk, hogy a felnégyelés szekercével történhetett, nem pedig lovakkal. Az ütközet helyének meghatározása hiábavaló kísérlet lenne, ugyanis semmiféle adattal nem rendelkezünk, amiből a legcsekélyebb — de megbíz­ható — következtetést vonhatnánk le. Azok a fiktív vélemények, amelyek a csata helyét igyekeztek lokalizálni, nem egyebek alaptalan feltevéseknél. A 933. évi merseburgi és a 955. évi augsburgi csaták helyei azt igazolják, hogy ezek a lovasütközetek aránylag nagy területen zajlottak le, ezért hely­telen lenne bármelyik településhez kötni. Veszprém környékének a geomor­fológiája csupán azt valószínűsíti, hogy Veszprém és Várpalota közötti te­rületen, a Bakony szélétől délre zajlott le a sorsfordulót jelentő ütközet, amellyel lehetővé vált a keresztény királyság intézményének megalapítása, a Kárpát-medencében élő törzsek magyar államának a megalapítása és Szent István négy évtizedes uralkodása alatt a királyságot megszilárdíthatta. Befejezésül szeretném egy érdekes párhuzamra felhívni a figyelmet. Ist­ván a csata előtt fogadalmat tett, ha megnyeri a csatát, akkor Szent Márton tiszteletére monostort alapít. Ez meg is történt. A hagiográfiában Márton püspök a segítő szentek egyike. A csata után röviddel Gizella királyné bazi­likát emeltet Veszprémben Szent Mihály arkangyal tiszteletére. Vélemé­nyem szerint e patrocinium mögött István és Koppány harcának szim­bolikus megörökítése rejtőzik. Ahogyan az égi seregek vezére Szent Mihály arkangyal legyőzte a lázadó angyalok seregét, élén Luciferrel, ugyan­úgy aratott győzelmet István, a keresztény seregek nagyfejedelme az egykor

Next

/
Oldalképek
Tartalom