K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2008/10. (Veszprém, 2008)

K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai római kori villagazdaság főépületének (I.) peristyliuma 1.

A főépület közölt alaprajzának keltezésére vonatkozóan biztos fogódzópontokat, úgy látszik, nem észlelt Rhé Gyula.Az általa meghatározott két sarokrizalitos és folyosókkal bővített épületet, Thomas Edit, majd később Biró Mária is, a korai peristyliumos épülettípusok közé sorolta.

11 Thomas Edit keltezését a falfestmények első csoportjára (lila-sárga, fekete és vörös alapú falképek) alapozta. A balácai ásatások második fázisának kezdetén, 1976-ban 4, tájékozódó jellegű kutatóárok feltárására került sor.

12 A 0,80-1,00 m széles, 45 m hosszú, 1., É-D-i

13 kutatóárok keresztülszelte a peristyliumot is és áthaladt a 7/a., 7., 19., 31., 43., 55., 67., 79., 91. szelvényeken, azok Ny-i széle közelében ill. a peristyliumon kívül még a 24., 26., 32/VI., 32/IV, 16., 17., 12. helyiségeken, folyosókon. ( 2., 3., 17. ábra) Aperistylium szélessége a metszetfal tanúsága szerint 10,60 m, a 32/VI. folyosó szélessége 210-216 cm. Aperistylium ill. a belső udvar mész-és téglaszemcsével kevert barna feltöltésének magassága különböző volt. Az udvar É-i felében a feltöltés magassága 26-49 cm, a 32/IV folyosó felett pedig csak 18-24 cm. Ugyanennek a rétegnek a magassága az udvar D-i felében 60-120 cm között váltakozott, a 32/VI. folyosó felett pedig 44-56 cm volt. A folyosó terrazzopadlója és a felső betöltés között itt még egy közbülső, meszes, téglatöredékes réteg volt megfigyelhető, így a terrazzopadló feletti teljes visszatöltés 66-77 cm magas volt. (17. ábra.) Mivel ezt a folyosót ismernie kellett Rhé Gyulának,

14 a kiásott 32/IV és 32/VI. folyosó és a belső udvar (részleges) feltárása és visszatöltése a következő lehetett: a feltárt 32/VI. folyosó visszatöltése a terrazzopadlóra terített téglatöredékes, kisebb köves törmelékkel, majd az É-i udvarrész feltárása következett. A földet az udvar D-i felébe deponálták, végül a 32/IV. folyosó és az udvar É-i felének csekély mértékű visszatöltése tégla- és mészszemcsés barna, kevert földdel. Az 1. kutatóárokban ezen a szakaszon, ez alatt a réteg alatt agyagos barna, kevert réteg húzódott, az árok aljánál egy rózsaszínes keskeny csíkkal ill. a két réteg határán pedig mészcsíkkal, amely D felé a Rhé Gyula által is említett, öntött, meszes egyenetlen járószintben

15 (?) folytatódott. Erre a szintre borult le a D-i fal az udvar felé néző, kertet ábrázoló falfestménnyel. Miután Rhé Gyula nem tett említést a D-i udvarfalról és ledőlt, összefüggő falfestményéről joggal gondolhatjuk, hogy a belső udvar (nála „átrium") D-i felének feltárására tehát nem került sor

16 (7. ábra) egészen 1976-1978-ig. Ezt erősítheti meg Rhé Gyulának aperistylium DNy-i sarkának földhalmáról (betöltéséről) és a 23., valamint 25. helyiségről készített színezett fényképe. (6. ábra) 1976 és 1978 között a peristylium és az azt környező folyosók területén megnyitott 17-21., 29-33., 41-45., 53-57. szelvények metszetfalai részben megerősítik az 1. kutatóárokban tett megfigyeléseket (28. ábra), részben kiegészítik az Árpád- és középkori jelenségekkel, amelyek pl. a 29-30. és a 32., 44. szelvényekben jelentkeztek. A 29. és 30. szelvényben a ledőlt, festett fal hátoldalába ásott vasolvasztó és munkagödrei kerültek elő (7-8. ábra), míg a belső udvar DNy-i negyedében átégett felületek, cölöplyukak tisztultak ki

17 (27., 36., 39., 40. ábra). Újabb kori beásások is kirajzolódtak a metszetfalakban (24. ábra) és néhány szelvényben keskeny, a falakra ferdén futó kutatóárkok (pl. 4L, 43., 54. szelvény), amelyeket Rhé Gyula átvágásainak tulajdoníthatunk. (2., 11. ábra) Miután a 32/11., V. és VI. folyosók visszatöltött rétegeinek határa jól elválik az udvart borító rétegektől, ismét csak arra a következtetésre juthatunk, hogy Rhé Gyula egyáltalán nem, vagy csak nagyon részlegesen ásatott a peristylium D-i felében ( 23., 25., 26., 29. ábra), s így a K-i udvarlejáratot (bejáratot) sem ismerhette. (77., 26., 38. ábra)