K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2008/10. (Veszprém, 2008)
K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai római kori villagazdaság főépületének (I.) peristyliuma 1.
K. PALÁGYI SYLVIA A BALÁCAI RÓMAI KORI VILLAGAZDASÁG FŐÉPÜLETÉNEK (I.) PERISTYLIUMA 1. A balácai ásatások 1926-ig tartó első fázisában 1906 és 1909 között került sor a római kori villagazdaság főépületének (Herrenhaus) alaprajzi meghatározására, amelyet azután Rhé Gyula, az ásatások vezetője 1912-ben közölt a magyar orvosok és természetvizsgálók 36. országos vándorgyűlése alkalmából, Hornig Károly veszprémi püspök támogatásával, megjelent Balácza című kötetben. 1 (7. ábra) A könyv II. fejezete foglalkozik a balácai ásatások addig szerzett eredményeinek összefoglalásával. 2 A főépület alaprajza, a 40. oldalon kapott helyet. A 64 x 41,3 m-es alapterületű épület meghatározó része, a rajz szerint, a 17,33 x 11 nies nagyságú belső udvar, amelyet Rhé Gyula átriumnak nevezett és a 33. számmal jelölt. Az udvar közepén berajzolt szabálytalan ovális, egyenetlen felületű, habarccsal leöntött foltban az impluviumnak maradványát látta. 3 A belső udvar Ny-i oldalán összesen 4 oszloptalapzatot figyelt meg, amelyek szimmetriatengelyében egy bejáratot határozott meg. Annak ellenére, hogy az udvarfalak „törött tetőcserepekből, bő murva- és mészhabarcsból" készültek, így alig maradtak meg, Rhé Gyula a feltételezett „oszloplábazat-helyek" alapján a hosszoldalakra 6-6 oszlopot, a rövidebb oldalakra a bejáratok mellé jobbról és balról l-l oszlopot", „összesen tehát 16 oszlopot" feltételezett. Az „oszlopok elhelyezésének aránya", így „4:6-hoz, míg a hossz és a szélesség aránya 3:5-höz." A balácai oszlopos udvar, „átrium'" elrendezését a Pompei-i Epidus Rufus 16 oszlopos korinthusi átriumával állította párhuzamba. 4 A közölt alaprajz alapján is világos lehet, hogy Rhé Gyula nem ismerte a belső udvar D-i 1/3-át és a K-i udvarfal D-i 2/3-át. Rajzán nem jelölte pl. az elvileg látott ÉK-i sarokoszlopot a vízelvezető csatorna mellett 5 és egyáltalán nem rajzolta be az É-i udvarfalon a hivatkozott „meglévő oszloplábazat-helyek"-et. 6 Egyetlen egy esetben sem emlékezett meg arról, hogy a belső udvar É-i felében talált-e falfestmény részleteket, s nem volt tudomása az udvarfalak, az „átrium" falainak ill. a D-i udvarfal festéséről. Az erősen hiányos, töredékes falak tényleges magassága nyilvánvalóan ismeretlen volt, ezért azt javasolta, hogy „olyasformán" képzeljük el, „mint a mi tornácaink fala szokott lenni." 7 Az átriumot körítő fal szerkezetéről azonban részletesebben írt: „ E falak bőmeszes habarcscsal tetőcseréptörmelékből rakvák, a cserepek opus spicatum módjára ferde irányukat soronként változtatják 1 . Vastagságuk 20-30 centiméter, de ezenkívül még kívülről dúsan voltak vakolva. Ez a falrakási mód csak az I. számú épületben volt alkalmazva. Ugyancsak cserépzsindely és habarcsból voltak az atrium oszlopai is építve. A régi fedélcserepekből épített falaknak különös tartósságát már Vitruvius emliti (II. könyv VIII. fejezet)." 8 Az „átrium''-ot körülvevő, nagyjából azonos szélességű folyosókat terrazzopadló fedte. 9 A belső udvartól D-re eső 32/VI. folyosó Ny-i végében ill. a 32/V. és 32/VI. folyosó találkozásánál és a folyosón falfestményrészletet figyelt meg Rhé Gyula. A 32/VI. folyosó falfestménye rácsmintát mutat, amelyet stilizált virágmotívumok egészítenek ki. 10 (5. ábra)
