K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)
CSIRKE ORSOLYA: Késő római sírok Balácán
c. Bronz karperec: lemezből hajlított, zárt karperec, amely a két vége felé elkeskenyedik. A végeit egy hármas bordázatú csövecske fogja össze. (5/2,9/2. ábra) Méretek: 6, 7 x 6, 7 cm, D: 0, 4 - 0, 8 cm. Ltsz: LDM ÓR 2004.1.586. d. Csont karperec: vékony csontlemezből készült, egyszerű, zárt karperec. Az öszszeállítás után a két végét ék alakúra vágták, a metszésnyomok jól láthatók a tárgyon. Két kisebb bronzszegeccsel erősítették össze. (5/7., 9/7. ábra) Méretek: 6, 2 x 6, 2 cm, Sz: 0, 6 cm. Ltsz: LDM ÓR 2004.1.581. 7. Üvegpohár, a bal kézben: vékony falú, zöldes árnyalatú, talpgyűrűvel ellátott, kúpos formájú pohár. Pereme enyhén kihajló. (6/4., 10/2. ábra) Méretek: M: 12, 0 cm, Szá: 8, 4 cm, Tá: 3, 8 cm. Ltsz: LDM ÓR 2004.1.582. 8. Vastöredékek, a bal oldali medencecsonton: erősen korrodálódott, kerek átmetszetű huzalból készült, ívelt, vas karperechez (?) tartozó töredékek. (8/6., 9/6. ábra) Méretek: H: 3, 3,és 3, 6 cm, D: 0, 3 cm. Ltsz: LDM ÓR 2004.1.587. Értékelés A sírok pontos stratigráfiai helyzetének megítélését megnehezíti az a tény, hogy a sírok feletti rétegsort megbolygatta egy, a teljes 25-49/M szelvényeken áthúzódó, ÉK DNY irányú újkori beásás. A 49/M szelvény északnyugati negyedében, az említett bolygatott rész törmelékes, kevert földjében került elő -41 cm mélységben egy Constantiusérem, ill. tőle délre, -34 cm mélyen egy bronzlemezből készült függő. Az újkori beásás megtisztítása után kirajzolódott egy téglás omladékos felület (III. szint), amelyben főként a tegulatöredékek domináltak. A beásás megbolygatta a felette levő, ugyancsak téglás, de zömében inkább tubustörmeléket tartalmazó murvás omladékot (II. szint). (1. ábra) A két sírt, a III. réteget is átvágva, ebbe a többrétegű omladékba ásták bele. A IV század során szokássá válik, hogy a temetők, sírok a településen belülre kerülnek, sőt, a század vége felé már az elhagyott épületek mellé vagy közé is ásnak sírokat 3 . Mivel az 1. sírgödör részben átfedi a 2. sírt, feltételezhető, hogy a két temetésre nem egyszerre került sor. Az időbeli eltérés nem lehetett túl nagy, hiszen a későbbi sírt szinte a korábbi mellé, azt figyelembe véve ásták meg a romos épület tövében. A IV században a sírok tájolása általában NY-K, ill. ennek variációi: DNY-ÉK, ÉNY-DK 4 , pl. Tácon 5 , Intercisa késő római temetőjében 6 , a csákvári temető első periódusában 7 . A késő római időszakban általános a nyújtott, háton fekvő testhelyzet. Balácán mindkét esetben a két alkar behajlítva, egymás alatt feküdt. A karok medencén vagy felsőtesten történő keresztezését a korábbi kutatás a kereszténységgel kapcsolta össze, 8 az újabb vélemények szerint azonban a karok elhelyezése véletlenszerű, nem tartozott a kötött temetkezési rítusok közé. 9 A IV század során a leggyakoribb sírtípus a földsír volt 10 . Gyakran előfordult, hogy az elhunyt feje alá, mintegy párnaként, követ helyeztek, ill. a sírgödör kiásásakor egy padkát képeztek, ahogy azt a 2. sír esetében is tapasztalhattuk. Az utóbbi esetben koporsót nem használtak, erre utaló szögek vagy famaradványok Balácán nem kerültek elő. A szorosan fekvő csontok alapján feltételezhető, hogy az elhunytat talán egy lepelbe csavarva helyezték a sírba.
