K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)

CSIRKE ORSOLYA: Késő római sírok Balácán

Az 1. sír időbeli elhelyezését, értékelését megnehezíti, hogy az övcsaton kívül semmilyen más, számottevő melléklete nem volt. A leletanyag szerénysége magyarázható azzal a tendenciával is, hogy a IV század vége felé egyre több a melléklet nélküli férfisír. Balácán a viselet részét képző övcsaton kívül csak pár darab, apró bronzlemezkét találtak a sírban, elszórtan. Az említett övcsat sem a várt helyen, a deréktájon, került elő, hanem a jobb könyök alatt, hátsó oldalával felfelé. Az övet tehát valószínűleg nem kötötték az elhunyt derekára, hanem csak mellé helyezhették a sírba. Csatunkhoz hasonló példányt egyelőre nem sikerült találnunk. Távoli párhuzamként megemlíthető az intercisai 126. sír csatja", illetve egy Ságváron talált darab

12

. A 2. számú, női sírból jellegzetes késő római edények és ékszerek kerültek elő. A kúpos formájú üvegpohár a IV századi sírok üvegmellékleteinek leggyakoribb típusa, leggyakrabban a felsőtest mellett találjuk azokat.

13 A század második felétől a forma általánosan elterjedt az egész tartományban.

14 Számos variációját, talpgyűrűvel vagy anélkül, egyenes, homorú, vagy ívelt oldallal, gyártották

15

. Két jellegzetes késő római temető, Kisárpás és Ságvár emlékanyagában is nagy számban megtalálható: Kisárpás 90. sír IV század vége, V század eleje, Ságvár 17., 175., 332. sír - IV század második fele

16

. Hasonló darabok kerültek elő Brigetio,

11 Savaria,

18 Arrabona,

19 Intercisa

20 területéről is. Pannoniában az üveggyártás virágkora a 320-375 közötti időszakra tehető, amikor is jó minőségben, változatos formában készültek a vékony falú, zöldes vagy színtelen árnyalatú termékek.

21 Az egyes típusok formai sokszínűsége és gyakorisága a helyi üvegművesség fellendülésével hozható kapcsolatba.

22 AIV század végén egy vastag falú, általában a mohazöld különböző árnyalataiban készülő, vagy kékesfehér színű üveg váltja fel a korábbi edényeket.

23 Az üveggyártás virágkorából származó műhelyek pontos helyét nem ismerjünk, de valószínűleg működött egy Ságvár környékén, Intercisában, és Gorsiumban, ez utóbbi feltehetőleg 380 után is használatban volt.

24 A Balácán előkerült darab a legáltalánosabb formák közé tartozik, műhelyhez kötése csak anyagvizsgálattal lenne megvalósítható. Formai szempontból Barkóczi 47. típusán belül a 96. darabbal mutat azonosságot, amely a IV. század végére, V század elejére keltezhető.

25 A késő római sírok gyakori mellékletei közé tartoznak a különböző típusú bronz karpercek is. Lehetnek öntöttek, huzalból vagy lemezből hajlítottak. Az egyes típusokon belül számos variáció létezett. Ez a változatosság, az üvegekhez hasonlóan, számos kisebb, helyi műhely létezését feltételezi. Ezek a műhelyek csak egy szűk régió, vagy település igényét elégítették ki, termékei a mesterek kézügyességétől, tapasztalatától függően bizonyos sajátosságokat mutatnak. Az egész IV század folyamán a leggyakoribb típus az ún. kígyófejes, nyitott végű karperec, amely számtalan helyen, nagy számban és sokféle változatban fordul elő.

26 A balacai darabokhoz hasonlóan a legtöbb karperec egyszerű, stilizált állatábrázolással díszített. A Balácán előkerült darabokhoz hasonló példányok találhatók a ságvári 66. sír, ill. Fenékpusztán a 3. és a 10. sír leletanyagában.

27 A bronzlemezből hajlított, üreges karperec párhuzamai a csákvári 61. sír,

28 a somogyszíli temető 38., 40. sírjának

29 anyagából, ill. intercisában a 1126., és 1185. sírból

30 kerültek elő. A hengeres, olykor bordázott csövecskével záródó karperec jellegzetes északvaleriai ékszertípus,

31 amely a IV század második felére keltezhető.

32 Mindig az ún. sok