K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)

K. PALÁGYI SYLVIA: Festett stukkópárkány részlete a balacai főépület (I.) 11. helyiségéből

ló éppen a 64-65. ill. 76-77. szelvények között eredményezett egy, az egyik szelvényhálóba sem illeszkedő, dél felé szűkülő sávot. Ennek feltárására és a 64., 76. szelvény nyugati tanúfalának elbontására nem került sor az első kutatási évben, így egyelőre ismeretlen maradt all. helyiség szélessége. A keskeny, hosszú helyiségnek eleinte semmiféle osztófala nem jelentkezett, mivel a 64. és 76. szelvény közötti tanúfal elbontása is csak később történt meg. Az 1979-es feltárás nyomán ismertté vált all. helyiség E-i, K-i és D-i fala fala. Az északi fal (=12. helyiség déli fala) vastagsága 62-70 cm, a vele nem egybeépített, É-D-i irányú, K-i helyiségfal és a D-i fal szélessége csak 44-46 cm volt. A két fal megmaradt koronáját téglatöredékekből rakott sor zárta le az osztófaltól D-re, vagy legalábbis ebbe a magasságba egy kiegyenlítő téglasor került. Ali. helyiség keleti falának és ezzel a helyiség belső hossza 5,85-5,9 m, a későbbi kutatások után meghatározható belső szélessége 2,40-2,56 m. A helyiségben - meglehetősen nagy hiányokkal - jelentkezett az eredetileg a helyiséget beborító terrazzo-padló felkopott részlete, ill. annak megmaradt alapozása. A 76. szelvényben, különösen annak É-i 2/3ában a terrazzo, ill. bármiféle arra utaló nyom, teljesen hiányzott. A jelentkező habarcsos föld lehetett az a felület, amelyre került eredetileg a terrazzo alapozás, majd a terrazzo is. Az 1979-ben és 1980-ban a helyiség területén folytatódó kutatás ásatási naplójának feljegyzése szerint a terrazzo alapozások alatt apró téglatörmelékes, téglaportól elszíneződött réteg volt megfigyelhető, a bolygatott részekből pedig piros, piroszöld mintás falfestménytöredékek kerültek elő.

21 A helyiséget K-Ny-i irányban kettéosztó (vagy részlegesen kettéosztó) megtalált fal teljes hossza 1,5 m, szélessége 44-46 cm. Egy későbbi elbontás miatt (vagy eredetileg sem) érte el a nyugati helyiségfalat. Tetejét, ahogy a D-i fal tetejét is, habarccsal elsimították. A habarcsos felületekre küszöbök (?) kerülhettek. A D-i fal esetében, ill. a D-i és a K-i falnál (de csak az osztófaltól D-re!) az azonos magasságban talált téglasor alapján, könnyű szerkezetű válaszfalra is gondolhatunk. Rhé Gy. számára ismeretlen volt all. helyiség osztófala. A helyiség ÉNy-i sarkában küszöböt, É-on falhiányt (?) jelölt.

22 A helyiséget borító csekély mértékű földtakarás valószínűleg Rhé Gy. feltárásával és visszatakarásával hozható kapcsolatba, bár eredetileg sem lehetett magasabb, mivel a szomszédos, 10. helyiségben 1979ben in situ talált mozaikrészietet a ráesett téglatöredékek fölött is alig borította föld.

23 A 11. helyiségben 1981-ben nagyobb, 1983-ban kisebb perióduskutatásokra került sor ill. a jelentkező falfestménytöredékek összegyűjtése volt a meghatározó feladat. A helyiséget É-on, az É-i fal mellett átvágó, 120-130 cm széles kutatóárok alkalmas volt arra, hogy tisztázni lehessen a falak szerkezetét, az alapozások mélységét, a falak egybeépítettségét és a falváltásokhoz tartozó szinteket. Az É-i, a Ny-i és a K-i falat a falcsatlakozásoknál, a többihez képest erősebben visszabontották. Az É-i és a Ny-i fal alapozása közel azonos magasságú, 64 ill. 53-63 cm. A felmenő fal magassága a Ny-i falszakasz szerint, átlagosan 73 cm. Az É-i fal magassága a K-i falnál 102 cm. A K-i fal alapozása lényegesen sekélyebb, mint a többi. A legmélyebb szakaszon, is csak 17 cmrel nyúlik mélyebbre az É-i fal alapozásának indításához képest és az É-i faltól távolodva jóval magasabbra ugrik fel. A K-i fal teljes egészében, a Ny-i fal a felmenő szakaszon biztosan elválik az É-i faltól. (3., 7. ábra) Később, a helyiség D-i felét átvágó kutatóárokban hasonló magasságú falszakaszok voltak megfigyelhetők. (4., 8. ábra) A Ny-i fal laza kövekből, szinte kötőanyag nélkül készült, alapozásának magassága 65 cm,