K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)

K. PALÁGYI SYLVIA: Festett stukkópárkány részlete a balacai főépület (I.) 11. helyiségéből

let két oldalán a jelenetet egy-egy médaillon zárja. A jobb oldaliból csak egy sárgásfehér, szürke, belül sárga kitöltésű apró részlet látszik. A bal oldali, ugyancsak töredékes médaillon keretezése az előzőhöz hasonlóan sárgásfehér, szürke. Belső kitöltése sárgás, amelyre fehér és kékesszürke színnel madárszerű állatot festettek. A médaillon felett és alatt látható, balra kezdődő kék felület a következő témának (e szerint a balatonfüredi villában is létezett !) vízi jelenetnek lehet az indítása. A két médaillon közötti mezőt balról jobbra egy fával, egy dárdát vető, vadászó férfialakkal és két négylábú, nagy testű állattal töltötték ki. Valamennyi ábrázolás hiányos. Balról jobbra húzott ecsetvonásokkal festették meg azt a felszínt, amelyen tulajdonképpen a jelenet játszódik. A jobb szélső állat előtt ez a jelzés már csak egy kis csíkban követhető. A balatonfüredi párkánytöredéknél is a vörös (vörösbarna) háttér megfestése volt az elsődleges, s erre festették azután fehér és szürke (szürkéskék) színnel, árnyaltan az ember- és az állatalakokat. A balácaihoz valószínűleg nagyon hasonló, ágas-bogas fa valamennyi alaknál sötétebb színű. A fától jobbra látható, a jobb lábát térdben behajlító, bal lábával testét kitámasztó férfit dobó helyzetben ábrázolták. Feje hiányzik, jobb karja könyökben meghajlított, kezében egy vékony dárdát tart, amelyet éppen elvetni készül. Felemelt bal kezében két tartalék dárda látható. Az ugró, az alaktól távolodó szarvas egyik szarva, miként a szarvas előtt jobbra látható őz (?) füle vagy szarva, a fehér léc és a vörös mező találkozásánál kiképzett lépcsős tagozatra került. A földről éppen elrugaszkodni készülő állatok mellsőlába már a levegőben van. A vörös hátterű, díszített fríz magassága 6,6-7,3 cm. Bár nem képezi jelen vizsgálódásunk tárgyát a Rhé Gy. által talált, Thomas E. és Bartha L. által összeállított színes, korábban már említett festett szalag, mégis érdemes egyes részleteit ez alkalommal röviden bemutatni. A két nagyobb, összetartozó részlet közül a kék és piros hátterű szélessége 75,4 cm, magassága 32,7 cm, a zöld hátterű darabok elvi összeállításának szélessége 50,3 cm, magassága 21,1 cm. A szalagot alul és felül lezáró sárga és fehér festés folyamatos, ill. fogazott stukkóléceket imitál. (19-22. ábra) A festett sáv magassága a szakirodalom szerint 5 cm.

12 Ha a fehér csíkot nem számítjuk, akkor a piros, kék, ill. a zöld hátterű szakaszok magassága valójában 4,3-4,6 cm, esetleg 4,3-5 cm, ha az alsó fehér csíkokra festett lábakat is beleértve, a jelenet együttes magasságát tekintjük. A bemutatott töredékek között azonban vannak olyan darabok, amelyek sötétebb piros háttérnek, s a szereplő állatok mérete, aránya is más a többi, piros hátterű darabhoz képest. (20-21. ábra) Ezeken a töredékeken a vörös háttér viszont 5,4 cm magas. Miután a valódi összefüggések ismeretlenek, egyelőre függőben hagyjuk annak eldöntését, hogy a különböző magasságú és az alakok megformálását is tekintve más-más vörös alapú töredékek egy képszalaghoz tartoztak-e. Mint ahogy a balacai régebben talált stukkóimitációk és a 11. helyiség területén talált töredékek sem tartoztak egy teremhez, könnyen lehet, hogy a festett stukkópárkányt imitáló, különböző szélességű képszalag-töredékek is több helyiséget díszített. A fakulásokat és a kopásokat, valamint a rajz, a festés jellegéből adódó egyenetlenséget figyelembe véve, nem vethetjük el azonban együvé, egy helyiséghez tartozásukat sem.

13 A sötétebb piros hátterű töredékeken szereplő állatok zömökebbek, az eredetit megközelítő arányúak. A bal oldali őzfigura (21. ábra) füleinek állása és lábelrendezése nagyon emlékeztet a ba-