K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)
K. PALÁGYI SYLVIA: Festett stukkópárkány részlete a balacai főépület (I.) 11. helyiségéből
fehér lehetett (ma sárgásfehérre, világosszürkére színeződött), alsó szélét egészen a stukkólécig pirosra festették. A léc alatt következik a pirosra, zöldre, ill. kékre festett homorú sáv, amelyet alul ismét egy fehér stukkóléc, majd két sorban lépcsős stukkófogazat zár le. Ez utóbbiak között kezdődik a kék színű mező fehér csíkkal és a sötétebb alapú, zöld pettymintás felülettel. A lépcsős fogazat sarkait piros festéssel árnyalták. A bal oldali, piros hátterű, homorú mezőbe fehérrel és világos kékesszürke színnel festették meg az enyhén hajló törzsű, aszimmetrikus koronájú, ágas-bogas fát, mindkét oldalán egy-egy négylábú, részleteiben ismert, futó állattal. Az állatok hátsó lába a földön, mellső lábuk még a levegőben van. A zöld háttér előtt egymásnak háttal fordulva, közöttük pedig egy kisebb sásszerű bokorral, gázlómadarakat találunk. A bal oldali madár fejét visszafordítja, a jobb oldali pedig egy, az előbbinél magasabb, szélesebb levelű bokor ágai felé nyújtja csőrét. Jobbra a jelenetet egy fehér keretbe foglalt sötétpiros, töredékesen megmaradt médaillon zárja, amelyben egy balra forduló szöcskeszerű állat vagy inkább madár csőrével érinti a fehér keretet. A fák és a négylábú futó állatok plasztikus hatását sötét színű árnyékolással, a növényeknél és az állatok testénél ugyanezt a hatást fehér, szürke és szürkésfehér, kékesszürke ecsetvonásokkal érték el. A zöld hátterű jelenetek megítélése a kopott felület miatt nehezebb. A festett fríz magassága 4,2-4,3 cm. 6 A háttér, ill. a képszalag alapszíne freskó (al fresco) technikával az ábrázolások secco (al secco) technikával készültek. 7 (12-17. ábra) Balatonfüreden a temetői templomrom, a siskei középkori templom 1964-1965-ös feltárása során római kori előzményekre akadtak. A leletanyag, köztük falfestményés stukkópárkány-töredékek alapján az ásatást vezető Valter I. arra a következtetésre jutott, hogy a római kori falak II. századi eredetűek, megújításukra pedig a IV században került sor. 8 A festett töredékek a templom szentélyétől keletre a feltört terrazzo-padló alatti, tapasztott agyagpadló fölött elplanírozott rétegből kerültek elő. 9 A legalább két épületből álló, részben fűtött balatonfüredi villagazdaság első periódusához köthető stukkópárkány részlet színvilágában és témájában nagyon emlékeztet a balacai főépület 11. helyiségének betöltésében talált stukkótöredékekhez. A balacai nagybirtokközpont és a balatonfüredi birtokközpont között biztosan volt kapcsolat a II. században, sőt, még az is lehet, hogy ugyanazon mintakönyvet használó mesterek ill. tanítványaik dolgoztak mindkét helyen. 10 Feltételezésünk helytálló lehet még annak ellenére is, hogy a balatonfüredi alapozó vakolatok különböznek a balácaiaktól. 11 A 6 nagyobb darabból összeállított balatonfüredi stukkópárkány alsó és felső széle az összeillesztés, ill. a deformálódás következtében enyhén ívelő. Szélessége 62,5 cm, magassága 18,2 cm. (18. ábra) A sárgásfehérré színeződött párkány felül egy enyhén íves, visszaugratott, felfelé induló bordó (barnásvörös) felületben folytatódik. A párkány záró tagozata íves pálcatagozat, amelyet barna (barnásvörös) csíkok közé fogott, bal oldalon barnáspiros, a jobb oldalon zöld, 2,5-3 cm széles, rézsútos szalag tagol. A pálca tagozat alatt egy keskeny barnáspirosra festett vájat fut. A vörös (barnásvörös) hátterű homorú mezőt felül egy szögletes profilú léc tagozat, alul egy vájatot követő léc tagozat határolja. Alul zöld sáv és fehér mező következik. Az összeállított párkányrész-