K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)
RITOÓK ÁGNES: Középkori leletegyüttes a balácai római kori villa III. épületének területén
ban és formájában is egységesnek tekinthető: a barnásszürke agyagot több-kevesebb homokkal és apró kaviccsal soványították. Még kézzel forgatott, de nehéz korongon formázták. A varratok ritkán, és akkor is csak az edények alsó részéhez tartozó töredékeken érzékelhetők (III/l.). A cserepekből nem sikerült összeállítani egyetlen teljes edénymetszetet sem. A vállak íve valamint a talpak és a csatlakozó oldalfalak által bezárt széles nyílású tompaszögek alapján azonban valószínű, hogy a legnagyobb kiöblösödés az edények középső vagy felső harmadában volt. A peremek magasra húzottak, felül lekerekítettek, alsó szélük éles. Belső oldalukon fedőhorony fut. A kész edényeket leemelték a korongról. Különbség csupán a díszítésben mutatkozik. A leggyakoribb az edénytest egész felületén körbefutó fogaskerék minta. Az apró mélyedések átmetszetének gyakran egy edényen is megfigyelhető alaki eltérései (négyzet, háromszög, téglalap vagy tojásdad) az egyenetlen nyomóerő, az edénytest és a pecsétlőhenger által bezárt különböző szög, valamint a forgatás változó sebességéből adódnak (l/L, II/L). Nagyon ritka a bekarcolt egyenes vonal, de feltehető, hogy ez is az edény teljes felületén körbefutott. Azonos edényen kétfajta díszítés csupán két, igen kopott felületű töredéken jelenik meg: a vállon bekarcolt hullámvonal, alatta bepecsételt fogaskerékminta fut (II/1-2.). Nem tartozott a kemence tapasztásához egy, a betöltésben talált fenéktöredék, amely azonban a fent leírt darabokkal formai és technikai egyezést mutat. Az ugyaninnen származó sárgás pohár-perem, valamint a vörös füles korsó nemcsak edénytípusként új, de finom homokos soványításuk és korongolásuk eltérő, „fejlettebb" műhelygyakorlatra utal. A kemence körüli omladékban szintén csak fazéktöredékeket találtak. Az egykori tapasztáshoz 15 cserép tartozott. A hasonló, de másodlagosan meg nem égett darabok (7 db), továbbá egy alig tagolt perem- (III/5.), két egyszerű hullámvonalas oldal- (III/6-7.) valamint egy fenékbélyeges töredék (III/8.) közös jellemzője, hogy felületük foltosra égett. Lehetséges, hogy a feltárás alkalmával a kemence bontása során elérték a kemence alatti gödör (lásd alább) betöltésének felső részét. Az egyik hullámvonalas töredék (III/7.) ugyanis a gödörbetöltésben talált oldaltöredékkel (V/7.) azonos edényhez tartozott. A kemencétől északra és nyugatra - a kemence legfelső köveinek jelentkezésétől a sütőfelülettel közel azonos mélységig - szürkésbarna, sárga homokos réteg mutatkozott. (2. ábra 2.) Legvalószínűbben ebből származhatnak azok a kerámiatöredékek, amelyeket a leltárkönyvi bejegyzés szerint a 14. szelvényben, a „sárga homokos, helyenként koromszemcsés barna réteg"-ben találtak 9 . Az egykori kemencetapasztáshoz tartozó 9 töredéken kívül a cserepek többségének (26 db) technikája, formája és díszítése a tapasztásban és a kemence körüli omladékban talált darabokkal egyező, ill. azokhoz hasonló (IV/1-2.). Ezek mellett azonban számos (15 db) itt talált fazéktöredék nemcsak fehér/narancs/vörös anyagában tér el az előbbiektől, hanem a késő középkori fazekasságra jellemző technikai és formai jegyeket is mutat: szitált homokos soványítású, finoman hornyolt vagy bordázott felületű, gyorskorongon felhúzott és arról levágott (IV/3-6.). 2. Gödör (2. ábra 1.) Részben a kemence alatt, a keleti és a déli szelvényfalakra átlós irányban, egy beásás foltja jelentkezett. A gödör a keleti és déli szelvényfal alatt is folytatódott, mindazonál-
