K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)
RITOÓK ÁGNES: Középkori leletegyüttes a balácai római kori villa III. épületének területén
tal - az ásatási dokumentáció tanúsága szerint - már nem nyúlt át a szomszédos szelvények területére. Ebből következően trapezoid formájú lehetett, K-Ny-i irányú hossztengellyel. Feltárt szakaszán oldalai közel függőlegesek. Korábbi gödörbe ásták. E korábbi beásás kis, megmaradt szakaszait a keleti és a déli szelvényfalról készült metszetrajz dokumentálja. 10 (2. ábra 2-3.) Alja egyenetlen. A jelentkezéstől számított legnagyobb mélysége 137 cm. Betöltése a metszetrajz alapján szürkésbarna föld, amelybe helyenként sárga homok- és sötét, hamus-faszenes sávok rétegződtek. A gödörbetöltést felül, a kemencétől keletre kőomladék, attól délre mészszemcsés barna föld zárta. Eredeti rendeltetését nem tudom meghatározni, utóbb háztartási hulladékkal töltötték be. A beásásból római kori és középkori kerámia (84 db) valamint egy lókoponya került napvilágra (középkori cserepek 95.6.84-94, 95.6.119-125. ltsz. alatt). A leletek többségét itt is a közepes nagyságú fazekak töredékei alkotják (szájátm.: 13-16 cm, talpátm.: 11 cm). (V/l-2., 6-7.; VI/1-2., VII/1.) Anyaguk szürkésbarna vagy szürke, apró kavicsos homokkal soványítottak. Nehéz korongon formáltak. Egyes fazekasok az alátétdeszkába körbe foglalt keresztet vagy csillagot véstek (VII/1., 6-7.). Leggyakoribb díszítés a fogaskerékminta, de több „csigavonalas" és hullámvonalas edény is van közöttük. A díszítés mindhárom fajtáját a teljes edényfelületre kiterjedően alkalmazták. E közepes nagyságú fazekakhoz három peremtípus tartozott: enyhén kihajló, függőlegesre vágott szélű, tagolatlan (V/L), megvastagodó alig tagolt (V/2.), ill. magasra húzott, profilált (VI/L). A kész darabokat leemelték a korongról. Az égetési hőmérséklet egyenetlensége miatt felületük foltosra égett. A kisebb méretű fazekak (szájátm.: 9-12 cm, talpátm.: 8 cm) (V/4-5, VII/3-4) a nagyobbakkal azonos anyagból, azonos technikával készültek, de „minden" (azaz két) esetben tagolt peremmel. Két további töredék teszi némileg változatosabbá a gödör betöltésében talált edénysorozatot. Egyikük egy kisméretű, nyomott gömbös testű csupor alsó részének töredéke. Koromfoltos felülete alapján ezt is főzéshez használták. A másik egy közel függőleges állású, magas, enyhén bordázott, oxidált égetésű, külsején szintén koromfoltos peremtöredék, ami egy 8 cm szájátmérőjű edényhez tartozott. Az orsókarikát (VII/7.) fogaskerékmintás cserépből faragták. Nagyon kopott felülete bizonyítja, hogy hosszú használat után került a szemétre. Keltezés A gödröt a kemence építése előtt ásták. Feltöltésére nem közvetlenül a kemence építését megelőzően került sor, különben - a gödör betöltésének fokozatos összetömörödése miatt - a kemence gödör fölé eső része megsüllyedt volna. Ilyen jelenséget pedig a feltárók nem észleltek. (1. ábra 2.) 11 Bár illeszkedő, vagy azonos edényhez tartozó darabokat nem találtam, a sütőfelületbe tapasztott, magasra húzott és kettősen tagolt peremekhez (1/1-2.) hasonló töredékek a gödör anyagában is előfordultak (VI/L). E „közös" peremtípus, amelyekhez mindkét objektum esetében nagyobb méretű illeszkedő faltöredékek tartoznak, amellett szól, hogy a gödör feltöltése és a tűzhely építése között eltelt idő nem lehetett túlságosan hosszú. Az elhelyezkedés, a rétegviszonyok és a leletanyag egyelőre felületes
