K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)

K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai római kori villagazdaság XVI. épületének feltárásáról

daárok, a padozatot (?) alátámasztó két kőbázis, az egyelőre nem meghatározható cölöp- és karólyukak sokasága, az egymáshoz nem mindig illeszkedő, a kőfalú épülettől eltérő tájolású döngölt falak ill. sövényfonat (? - esetleg állatjárat) gödrei a XVI/10. szelvényben és a XVI/2. kutatóárokban. A küszöb E-i széle előtt laza, törmelék karéjában nagyobb világos színű omladék mutatkozott. A felső vékony kavicsos-murvás, tégladarabokkal vegyes réteg alatt másodlagosan égett leborult téglák feküdtek, égett murvacsíkok, néhány kő, a küszöbön pedig faszéncsíkok mutatkoztak. Ezt, a valamilyen tűz okozta kár következtében keletkezett omladékot a pofafalak belső oldalán talált árkok (legalábbis a Ny-i pofafalnál) meghosszabbításában, a küszöb fölött is átvágták. Mindkettő metszete jól látszik a 340 cm hosszú, küszöbön keresztül kijelölt átvágás tanúfalában. (13. ábra d., 17. ábra 6., 18. ábra 1.) A küszöb habarcsos felületére került a fagerenda, amelynek szabálytalan trapéz alakú, 36-44 cm széles fészke a Ny-i oldalon 33 cm mélyen nyúlik az épület É-i falába. A falsarkokat a küszöb két szélénél téglával rakták ki. Az épület 73-82 cm széles É-i és 70-74 cm széles Ny-i falát esetleges cölöplyuk (?) számára két helyen megbolygatták, a Ny-i oldalon pedig egy 80-120 cm-es szakaszon elbontották. A többszörös bolygatást, majd betöltést jól érzékelteti a XVI/10. szelvény K-i tanúfala (13. ábra f.). Égett, faszenes csík borítja azt a mészszemcsével kevert barna réteget, amely azonos az egykori római kori járószinttel. Ezután következik a küszöbnél észrevételezett, tűz okozta pusztulást eredményező római kori omladékréteg, majd ennek a rétegnek a megbolygatásával keletkező, középkori eredetű omladékréteg, majd a még fiatalabb kormosszürke, kővel is kevert középkori eredetű réteg, végül a rendszeresen szántott felszíni kevert réteg. A XVI/8-10. szelvény D-i tanúfalában, egészen a kőpillérig ugyanez a rétegződés figyelhető meg azzal a különbséggel, hogy a metszetfal K-i felében a felszíni kevert réteg alatt már jelentkezett egy nagyobb lapos bemélyülést kitöltő hamus, kormos feketebarna réteg, amely átfedett egy kisebb, középkori edénytöredékeket is tartalmazó, kövekkel, murvával, hamuval kevert lapos beásást. A metszetfal rétegei a kőpillér és az épületfal közötti szakaszon az eddigiektől eltérő képet mutatnak. Ennek oka a római kori gerendaárkot is átvágó középkori gödör és a római kori omladékot a gödör és az épületfal között elvágó, legalább két beásás. A szelvénysor K-i végében az É-i metszetfallal is dokumentálható a falra történt többszöri ráásás. (13. ábra g.) A római kori omladék alatti, az eredeti járószint közelségét jelző faszenes csík felett nagyon keskeny a megmaradt római kori omladékréteg. Rajta 40-50 cm magas, újabb omladékréteg jelentkezett sok állatcsonttal és középkori edénytöredékekkel. Ebbe a középkori eredetű rétegbe azután a fal közelében beleástak. Az É-i, D-i és a K-i metszetfalban is megfogható faszenes, kormos csík a római kori járószinten, a római kori omladék alatt húzódott. Nyomai elsősorban a XVI/8-10. szelvény Ny-i harmadában és ÉK-i negyedében voltak megtalálhatók. A faszéncsík ill. ennek hiányában a római kori omladék az egykori felszínre hullott. Ez a felület azonban nem volt egységes. Helyenként vörösre égett, sárga homok- és habarcsfoltok ill. kormos vékony rétegek fedték. A küszöb alapozásának belső szélére is ráhúzódott például (a küszöb felé emelkedve) a sárga homok. A felszínbe ill. a különböző színű foltokba azután további, ismeretlen rendelteté-